Monte-Carlóban a McLaren 50. születésnapját ünnepelte a Formula-1, a wokingi csapat 1966-ban a monacói versenyen szerepelt először a kategória színpadán. Érdekes egybeesés, hogy Ron Dennis szintén ebben a szezonban tűnt fel az F1-ben, habár akkor még nem a McLarennel, hanem a Cooper szerelőjeként. A csapatban, amely anyacégének jelenleg elnöke és vezérigazgatója, 1980-ban vásárolt 50 %-os tulajdonrészt. A McLaren 20 egyéni és konstruktőri címéből 17 Dennis uralmához fűződik – a versenyzőt a formula1.com által készített interjúban megkérdezték, melyik számára a legkedvesebb a sikerek közül. Válasza egyeseket talán meglep:
„Az emberek hajlamosak Lewis Hamilton 2008-as bajnoki címét kissé szerencsésnek nevezni, mivel az utolsó nagydíj utolsó körének utolsó kanyarjában lett megnyerve, ahogy kétségkívül emlékeznek rá. Én azonban úgy érzem, ez volt a legprofibb siker” – elevenítette fel a jelenleg Mercedesnél versenyző háromszoros világbajnok első diadalát.
„Nehéz döntéseket kellett meghoznunk a végső gumiválasztásról, a bizonytalan időjárás pedig még nehezebbé tette a számításokat. A legveszedelmesebb helyzet a Formula-1-ben az, amikor nem kell nyerned, hogy nyerj – más szavakkal nincs szükséged futamgyőzelemre a világbajnoki győzelemhez. Azon a nagydíjon, Brazíliában, a szezon utolsó versenyén csupán ötödik helyre volt szükségünk.”
„Emiatt extrémen óvatosan álltunk hozzá a versenyhétvégéhez, de gondosan irányításunk alatt is tartottuk. Az előző köridők azt mutatták, hogy Lewis úton van az ötödik hely felé, amelyre szükség volt a zászló lehullásáig. És bár a vége jóval szorosabb volt, mint ami kényelmes, minden úgy történt, ahogy kellett. Ez a bajnoki cím rendkívül kielégítő volt, mert annyira fegyelmezetten történt. Egyértelműen nem szerencsével nyertük meg” – idézte fel az F1 történetének egyik legemlékezetesebb végjátékát Dennis.
Az interjúban néhány különleges történetet is felelevenített, például azt, hogy két legendás Ferrari-versenyzővel, Gilles Villeneuve-vel és Michael Schumacherrel is megegyezett, hogy csapatában versenyezzenek, Villeneuve halála és Schumacher menedzsmentje azonban meghiúsította a csatlakozást. A legfurcsább epizód azonban az Ayrton Senna és Alain Prost által dominált 1988-as évadhoz fűződik:
„A szezon egy pontján telefonhívást kaptam az egyik legnagyobb szponzorunk elnökétől, aki arra panaszkodott, hogy túl sok versenyt nyerünk. A magas beosztása és a cége hatalmas szponzori összege miatt illő módon, higgadtan válaszoltam. ’Igen, értem, igen, meg fogom ezt fontolni, igen, a sport érdeke, igen’, és aztán amikor letettem a telefont, emlékszem, körülbelül 30 másodpercig eltartott, mire megemésztettem, mit is mondott, akkor pedig halálra nevettem magam. Azt gondoltam, ez egy vicc lehetett, valaki komolyan gondolja, hogy szándékosan abbahagyjuk a nyerést? Annak aztán nagy esélye van, hogy ezt engedni fogom!”
Dennis nem árulta el, melyik szponzor vezetőjéhez kapcsolódik a hihetetlen történet, de utalást tett rá: „Amint mondtam, az egyik legnagyobb szponzorunk volt, talán az is mondható, hogy nagy különbséggel az egyik legnagyobb szponzorunk. Nem kell Einsteinnek lenni, hogy ebből kitalálja valaki!”
