Az 1928-ban épp ezen a napon, május 18-án világra jött Jo Schlesser a második világháború utáni korszak tipikus figurájának nevezhető: egy közkedvelt úrvezető, egy igazi all-round versenyző, aki változatos kategóriákban szerepelt, mielőtt megadatott volna neki az, amiről mindig is álmodott: egy gyári csapata pilótájaként rajthoz állni hazája F1-es nagydíján. A nap, melyről egy helyi újság Schlesser élete legboldogabbjaként beszélt, egyben az utolsó is lett a számára...
A fiatalságának jelentős részét Madagaszkáron töltő, sőt egyes források szerint ott is született Schlesser eleinte nem csupán autókkal, hanem repülőkkel is versenyzett – ám sokáig csak hobbiként űzte e sportokat, így is szép sikereket érve el: 1957-ben kategóriagyőzelmet szerzett az autós Tour de France-on, majd egy másik hosszútávú versenyen neje partnereként szerzett ezüstérmet, sőt Le Mans-ban is rajthoz állt.
A következő évek változó sikereket hoztak a francia számára, aki többek közt ralikon, hegyiversenyeken, sportautós megmérettetéseken és országúti versenyeken is részt vett az együléses autók mellett. A Formula-2-ben szép sikereket ért el, s természetesen a királykategóriába vágyott, de csupán két, feltűnés nélküli nagydíj jutott neki – miközben Le Mans-ban hétből a hetedik kiesését volt kénytelen elkönyvelni.
Aztán 1968 nyarán, 40 esztendős korában megkapta a lehetőséget, amire vágyott: a Honda felkérte őt, hogy vezesse a vadonatúj, kísérleti RA302-est a roueni Francia Nagydíjon – igaz, a felkérés oka nem volt túl biztató, hiszen az eredetileg annak vezetésére kijelölt John Surtees veszélyesnek nyilvánította azt, s csak régi, RA301-es Hondájával volt hajlandó kiállni. Így került a képbe a helyi Jo Schlesser, miután a Honda francia leányvállalatának segítségével sikerült benevezni az RA302-est a versenyre.
Schlesser egész hétvégén szenvedett a magnéziumborítású monocoque-kal ellátott, léghűtéses V8-as által hajtott autóval, ami éppúgy nem tűnt jó előjelnek, ahogy a pályára zúduló eső sem. A baj pedig bekövetkezett: az autó a roppant gyors Six Freres-kanyarban megingott, a pálya melletti emelkedőnek csapódott, majd átfordult, és lángra lobbant. A magnézium pokolian égett, a lángok 10 méter magasra csaptak fel – Schlessernek esélye sem volt a túlélésre. A Honda később megépített egy újabb RA302-est, de Surtees nem volt hajlandó beszállni az autóba, így a japánok úgy döntöttek, hogy felhagynak F1-es projektjükkel.
Jo Schlesser emlékét Guy Ligier gyári csapata hosszú évtizedeken át ápolta, hiszen minden egyes modelljük a JS kódnevet kapta, legyen szó akár F1-es, akár sportautóról. Unokaöccse, az 1948-as születésű Jean-Louis az F1-ben szintén hiába próbálkozott, a sportautózásban és a terepraliban viszont a csúcsra ért, előbbiben a Sauber-Mercedesszel világbajnoki címet, utóbbiban saját építésű autójával Dakart nyerve.
