A Retro-rovatban néhány héttel ezelőtt már felidéztük egy olyan versenyző történetét, aki sebességi világrekordok hajszolása közben vesztette életét (illetve egyes vélemények szerint a Loch Ness-i szörny okozta a végzetét), közel egy éve pedig az 1967. január 4-én elhunyt Donald Campbellről emlékeztünk meg, aki szárazon és vízen is a világ leggyorsabbja tudott lenni.
Most, az év utolsó napján úgy döntöttünk, hogy röviden bemutatjuk utóbbi édesapját is, aki azon kevés sebességi rekorder egyike volt, aki természetes halállal hunyt el 1948 utolsó napján. Az 1885-ben, Kentben született Malcolm Campbell rövidke motoros karrier után 25 esztendős korában ült először versenyautóba, melyet kékre festett és Blue Bird névre keresztelt Maurice Maeterlinck darabjának hatására. A név sokáig megmaradt a család mellett, hiszen fia, Donald, s két unokája is erre a névre hallgató autókkal és motorcsónakokkal ostromolták a világcsúcsokat.
Az első világháborút végigszolgáló Campbell a 20-as években belekóstolt a Grand Prix-versenyzés világába, s két ízben is megnyerte a Boulogne Nagydíjat egy Bugattival. Ekkorra azonban már túl volt első nagy sikerein, hiszen mint az az eddigiekből is kiderülhetett, Campbell elsősorban nem versenyzőként, hanem sebességi világrekordok elérőjeként jeleskedett.
Az elsőre 1924-ben került sor, amikor Ernest Eldridge néhány hónappal korábbi, 234,98 kilométer per órás csúcsát 235,22-re javította a Sunbeam 350HP-vel, az első repülőgépmotorral szerelt, kimondottan rekorddöntésre épült géppel. Campbell nyolc további alkalommal írta felül a csúcsot az angliai Pendine-ban, illetve a tengerentúli Daytona Beachen, majd utoljára 1935-ben a legendás bonneville-i síkon.
Miután a történelemben elsőként egy autóval túllépte a 300 mérföld per órás átlagsebességet, Campbell új célok után nézett. Ötvenéves korán túl a vizes világcsúcsok hajszolásában talált új kihívást, s (természetesen) Bluebird névre keresztelt hajóival a második világégés előtti két esztendőben összesen négy alkalommal javítva az aktuális rekordon 201-ről 228 kilométer per órára növelte azt.
Campbell a nagy háborút követően már nem tért vissza a csúcsok hajszolásához, s 1948-ban sztrók következtében elhunyt. Henry Segrave után ő volt a második ember, aki szárazon és vízen is elérte (sőt, egyszerre tartotta) a rekordot.
