A vélemények megoszlanak afelől, melyik évre tekinthetünk a mai Formula-1 legendás résztvevőjének és a luxusautó-piac élmenőjének születéseként: sokan 1947-et mondanák, azt az évet, amikor az első Ferrari nevet viselő autó, a 125 Sport megjelent. A versenycsapat, a Scuderia Ferrari azonban már jóval előbb létezett. A korábban Alfa Romeókkal versenyző Enzo Ferrari 1929. december 1-jén, Modenában alapította meg, kifejezetten Alfák építése és felkészítése céljából. A Ferrari hamarosan az Alfa Romeo gyári csapata lett, és csaknem ötven versenyzővel foglalkozott.
Érezhető, hogy innen még nagyon hosszú út vezetett napjainkig, amikor a Ferrari nevet már nem egy versenycsapattal vagy autóval párosítják, hanem annál jóval többet jelent: elég a monzai nagydíjak fanatikus hangulatára tekinteni, hogy ezt érzékelhessük. Lássuk, hogyan alakult a legendás név sorsa az évtizedek múlásával:
1939: Miután az Alfa Romeo saját versenycsapatot hozott létre a Scuderia helyére, Enzo Ferrari egy ideig nem használta a Ferrari nevet: új céget alapított, az Auto Avio Costruzionit, ahol ebben az évben elkezdte első saját autója, a Tipo 815 tervezését.
1949: A Scuderia Ferrari első győzelmét szerezte a Le Mans-i 24 óráson, ahol Luigi Chinetti és Peter Mitchell-Thomson végzett elsőként – előbbi pilóta 23 és fél órát ült a volán mögött. Ekkor készült el az első utcai Ferrari is, a 166 Inter.
1959: A Ferrari versenyzője, Tony Brooks elveszítette a világbajnoki címet, második lett Jack Brabham mögött. Az istálló ekkor már négy vb-titulussal rendelkezett a Formula-1-ben, kettőt Alberto Ascari (1952, 1953), egyet-egyet Juan Manuel Fangio (1956) és Mike Hawthorn (1958) gyűjtött.
1969: Az istálló történetének egyik leggyengébb szezonja, a csapat egyedüli autóját az év első felében Chris Amon, a másodikban Pedro Rodriguez vezette, előbbi szerzett egyetlen dobogót. Az istálló hat világbajnoki címnél járt, amelyhez kettő konstruktőri elsőséget csapott hozzá. A Fiat ebben az évben vásárolt 50 %-os tulajdonrészt a Ferrariban.
1979: A félszázadik évforduló eredményes szezont hozott, Jody Scheckter és Gilles Villeneuve a bajnokság első két helyén végeztek, amely a kilencedik egyéni és hatodik konstruktőri bajnoki címet jelentette.
1989: Bár a konstruktőri címek száma még kettővel nőtt, tíz év alatt egyetlen egyéni vb-t sem sikerült nyerni. Az adott szezont Nigel Mansell negyedik, Gerhard Berger hetedik helyen zárta a világbajnokságban. Eközben az utcai piacon megjelent a Ferrari 348.
1999: Hosszú sikertelenséget követően a Ferrari megszerezte a konstruktőri bajnoki címet, de Eddie Irvine nem tudta legyőzni Mika Hakkinent, továbbra is az 1979-es diadal jelentette az utolsót a csapat számára – összesen kilenc egyéni és kilenc konstruktőri siker volt a mérleg. Az utakon a Ferrari 360 tűnt fel.
2009: Bár ez az idény Kimi Raikkönen egyetlen futamgyőzelmével szintén a csapat történetének leggyengébbjei között szerepel, az évtized a legsikeresebb volt a 80 éves Ferrari számára, amely 15-re növelte az egyéni, 16-ra a konstruktőri címek számát, az örökranglistán visszaelőzve a McLarent, amely egy időre a legtöbb versenyzői vb-trófeával rendelkezett. A 458 Italia és California modellek is ebben az évben jöttek ki.
