Ma nyolcvan éve, 1935. július 28-án futották a történelem egyik legnagyobb autóversenyét a Nürburgringen. A rossz időjárás ellenére körülbelül 300 ezer néző készült a helyszínen megtekinteni az 500 kilométeres futamot, köztük a Harmadik Birodalom több magas rangú vezetője, akik természetesen német győzelemre készültek, hiszen az ország kiváló versenyzői egyértelmű technikai fölényben voltak az Auto Union és a Mercedes fejlettebb autóinak köszönhetően.
Egyetlen ellenfele volt azonban a németeknek, a Scuderia Ferrari, mely három Alfa Romeót nevezett be a versenybe. Legnagyobb sztárjuk, Tazio Nuvolari nagy szerencsével a második rajthelyet szerezte meg: a szerencse itt most szó szerint értendő, hiszen a rajtsorrendet sorsolással döntötték el. A német nagymenők közül Stuck a 3., van Brauchitsch a 4., Caracciola a 7., míg Rosemeyer a 12. pozícióba került. A mezőnyben egyébként egy magyar versenyző is volt a privát Maseratit terelgető Hartmann László személyében, ő a 15. helyről kezdhette meg az összesen 20 résztvevős futamot.
Nuvolari rajtja nem sikerült valami jól, visszaesett harmadiknak, ráadásul már a verseny első negyedében elveszítette csapattársait, akik egyaránt műszaki hiba miatt búcsúztak a versenytől – nem sokkal később egyébként Hartmann László is kiesett. Nuvolari a nehéz körülmények közt is remekelt, s a 10. körre már vezette is a versenyt, miközben több más pilóta csak szenvedett. Ekkor viszont egy meghibásodás miatt több mint két percet vesztegelt a bokszban, így egészen a hatodik helyig esett vissza.
Mivel Nuvolarin kívül az élmezőnyben csak Mercedesek és Auto Unionok voltak, úgy tűnt, hogy megvalósul Hitler akarata, aki tulajdonképpen parancsba adta a német győzelmet a verseny előtt. A Ferrari olasza azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, a határon autózva sorra előzte meg a riválisokat, s az utolsó kör kezdetén már második volt – igaz, 35 másodperc volt a lemaradása Manfred van Brauchitsch mögött.
A Mercedes német versenyzőjének abroncsai azonban teljesen elhasználódtak, így Nuvolarival szemben közel hét percet (!) bukott a 22,8 kilométeres körön, s nemcsak a győzelmet veszítette el, hanem egészen az ötödik helyig visszaesett. Nuvolari végül Stuck és Caracciola előtt nyerte meg a versenyt, a második helytől lefelé egymás után nyolc ezüst autó végzett.
A náci vezérkar döbbenten nézhette végig, ahogy az utolsó pillanatban ez a 43 éves olasz kisember megfosztja őket a sikertől. „A lehetetlen győzelem” – így vonult be a történelembe a verseny, melyen a helyi közönség nagyszerű sportszerűségről tett tanúbizonyságot, hiszen ugyanúgy ünnepelték Nuvolari győzelmét, mintha a saját versenyzőik egyike nyert volna. A németek viszont annyira biztosak voltak a győzelemben, hogy még az olasz himnusz sem volt meg nekik – szerencsére Nuvolari magával hordott egy felvételt a versenyekre, így volt mit lejátszani számára minden idők egyik legnagyobb versenye után...
