A cím kapcsán nem nehéz kitalálni, hogy ki az „egyik”: természetesen Michael Schumacher, s a megfogalmazás teljes mértékben indokolt, hiszen Heinz-Harald Frentzen egész karrierje során csak a „másik” német pilóta volt a sikert sikerre halmozó Schumacher mögött – hogy aztán utóbbi öccse még lejjebb szorítsa ezen a listán. Hiába tartották hatalmas tehetségnek, végül meg sem tudta közelíteni riválisát, s miközben ő hét világbajnoki címig jutott, Frentzennek meg kellett elégednie három futamgyőzelemmel, és egy épp Schumachertől „megörökölt” bajnoki ezüstéremmel. Retro-cikkünkkel a születésnapját ma ünneplő Heinz-Harald Frentzen karrierjére tekintünk vissza.
Jól ismert történet, milyen sok szállal kötődött egymáshoz fiatal korukban a két német – mind karrierjükben, mind magánéletükben, hiszen amellett, hogy 1989-ben nagy csatát vívtak a német F3 ezüstérméért, s mindketten megfordultak a Sauber roppant sikeres sportautócsapatánál, Corinna személye is összeköti őket. Michael Schumacher későbbi felesége ugyanis Frentzen kedvese volt, mielőtt egymásba szerettek volna Schumacherrel.
A mönchengladbachi születésű „HHF” korábbi F3-as riválisa és sportautós csapattársa, Karl Wendlinger oldalán mutatkozgatott be az F1-ben a Sauber istállónál 1994-ben. Lelkileg igencsak megterhelő tavasz volt ez számára, hiszen az újoncok egyébként is nehéz helyzete mellett meg kellett birkóznia a Wendlinger kis híján végzetes monacói balesete jelentette teherrel, valamint azzal is, hogy Frank Williams őt szemelte ki az elhunyt Senna pótlására, ám Frentzen úgy döntött, hogy marad a Saubernél.
A Wendlinger sérülését követően érkező új csapattársaknál Frentzen klasszisokkal jobbnak bizonyult, a következő szezonban pedig már stabil pontszerző volt, sőt Monzában még a dobogóra is felállhatott – igaz, ehhez a nagy esélyesek kiesése is kellett. Még egy évre a Saubernél maradt, ám ekkor mindössze háromszor tudott a legjobb hat közt zárni, jóllehet erről elsősorban nem ő, hanem a megbízhatatlan, s az előző évinél gyengébb autó tehetett.
Az 1996-os szezon végén aztán Frentzen megkapta élete lehetőségét, hiszen a távozó világbajnok, Damon Hill helyét átvéve ő lehetett Jacques Villeneuve partnere a Williamsnél. A német azonban nem tudott élni ezzel az eséllyel, s bár Imolában megszerezte karrierje első futamgyőzelmét, a régi riválist, Michael Schumachert legyőzve, egész tavasszal ez volt az egyetlen pontszerzése. Frentzen eltűnt Villeneuve árnyékában, és bár a szezon végén a bajnoki ezüstérem lett az övé, ezt a szerencse mellett Schumacher kizárásának is köszönhette.
A következő szezon szót sem érdemel, a Williams technikai hátrányán Frentzen sem tudott fordítani, s egy az évnyitón elért dobogót leszámítva szinte semmit nem tudott letenni az asztalra. Elérkezett a váltás ideje, Frentzen és az előző két évet a Jordannél töltő Ralf Schumacher helyet cseréltek egymással. A következő szezonban úgy tűnt, Frentzen ezzel élete legjobb döntését hozta meg...
Az 1999-es idényre a Jordan ugyanis egy roppant erős autót rakott össze: Frentzen két dobogóval kezdett, majd egy apró hullámvölgy után az esős Magny-Cours-ban megszerezte saját maga és csapata második futamgyőzelmét. Az ezt követő öt versenyt egytől-egyig a 3-4. helyen zárta, s ebben a kaotikus szezonban ez azt jelentette, hogy már a bajnoki cím felé kacsintgathatott a német, miután Monzában ismét győzni tudott, kihasználva Hakkinen F1-es karrierjének talán legnagyobb hibáját.
Ezt követően a Nürburgringre érkezett a mezőny, ahol látszott, hogy Frentzen komolyan gondolja: megszerezte a pole-t, és magabiztosan vezette is a versenyt, miközben úgy tűnt, hogy a két éllovas, Irvine és Hakkinen nullázni fog. Felcsillant a remény, hogy két futammal a szezon vége előtt pontszámban beérje az élen álló párost, ám a technika a lehető legrosszabbkor hagyta cserben... A kiesés után már nem tudott megújulni, s végül harmadik lett, valamint csapatát is a bronzérmes pozícióhoz segítette.
A következő szezon előtt úgy tűnt, Frentzennel és a Jordannel ismét számolni kell majd, s a sebesség nem is hiányzott ehhez – a megbízhatóság viszont annál inkább. A szezonnyitón egy potenciális dobogót bukott el egy elrontott kiállást követő műszaki hiba miatt, majd a brazíliai dobogót követően újabb csalódások következtek. Imolában négy kör után állt meg autója, majd Angliában, ahol csak három ezreddel csúszott le a pole-ról, hat körrel a leintés előtt a második pozícióból esett ki a győzelemért csatázó német.
Barcelonában egy pontot ismét be tudott gyűjteni, majd jött hazai versenye, a Nürburgring, ahol a Mugen-Honda mindössze három kört bírt ki, ezt követően Monacóban pedig ismét a második helyről esett ki, ezúttal saját hibájából. Frentzen megtört, teljesítménye érezhetően visszaesett, a szezon második fele pedig elsősorban nem arról maradt emlékezetes, hogy Indianapolisban ismét dobogóra állhatott, hanem hogy részese (sőt egyesek szerint okozója) volt annak a monzai balesetnek, mely egy tűzoltó életét követelte.
A 2000-es idénnyel Frentzen karrierje leszállóágba került: a következő év nyarán összekülönbözött Eddie Jordannel, aki hazai futama előtt kirúgta őt, Frentzen pedig elkezdte felfedezni az alsóházat. Öt futam a szezon végén megszűnő Prosttal, majd a következő idényben tizenegy az év közben szintén összeomló Arrowsszal. Végül 2003-ban legalább a dobogós pezsgő ízét még egyszer megízlelhette, hiszen karrierje utolsó előtti F1-es futamán a Sauberrel harmadikként ért célba, így szépen búcsúzhatott el a királykategóriától – ahol sokkal többre volt hivatott három futamgyőzelemnél...
