Nem bírjátok verseny nélkül… Sikerült begyűjteni a hiányzó pontokat az országos bajnoki címhez a 6. Auto-Szoft Ralin?
Galuska Szabolcs: Hát igen, régi álmunk volt már ezen a pályán versenyezni, hiszen rengeteget ácsorogtunk anno a bajóti-elágban nézőként, szerettünk volna mi is elfordulni itt valamikor. Persze a másik fő motiváció az Országos Bajnokság volt, ide még hiányozott pár pontocska, ami a végére azért meg is lett, úgyhogy volt nagy öröm!
Várfalvi Gábor: A fő ok, amiért indultunk, az konkrétan 4 pont volt, amire szükségünk volt még a Lada kupa bajnoki címéhez. A pálya nem volt nekem ismeretlen, jó 10 éve RTE-ben már jártam itt, akkor is tetszett, igaz, akkoriban talán három lassítóval megúsztuk az egészet.
Meséljetek, mi történt veletek a versenyen?
Szabolcs: A pályabejáráson és a belsőkamerás felvételek elemzése után is nagyon korán kiderült, hogy egy igazán lobogós és izgalmas verseny vár majd ránk. Annak ellenére, hogy tizenegy lassítót kellett kerülgetni, a sebességgel sem számítottunk problémára. Mondjuk az az igazság, hogy eleve egy diétás futamot terveztünk, egyáltalán nem akartunk nyerni, csak sikeresen végigérni max. a hetedik helyen, mert annyi pont kellett a bajnoki címhez. Amikor vasárnap reggel leesett az eső, és a shakedown-on kétszer is majdnem beforogtunk egyenesben (!), akkor világossá vált, hogy ez egy túlélőverseny lesz, teljesen felesleges bármekkora kockázatot is vállalni. A dobálós szakaszokon a poros útra eső víz szinte szappanossá tette azt, hol volt tapadás hol nem, mint a mesében. Horpadt is a mezőny rendesen, a sportbírók két kézzel szórták a büntetéseket a lassítók kikerülésért és/vagy rombolásáért. Mi megúsztuk bünti nélkül és bekocogtunk a harmadik helyre, fényévekre az elsőtől. Megbeszéltük Gabival, hogy a belső felvételeket egyszeri megnézés után azonnal Lomtárba helyezzük, a meghajtót meg formázzuk, annyira vállalhatatlan volt a produkciónk így…
Gábor: Hát, nem ez volt életünk versenye. Olyan volt, mint egy kellemes autózgatás ónos esőben. Főleg a fényes aszfalt viselkedett úgy, mint a jégpálya. De ésszel kezeltük a helyzetet, nem volt lassítóhibánk, igazi lassított felvételben közlekedtünk. Mint Szabi is írta, beértünk, megvan amiért jöttünk, a többit pedig felejtsük el.
Az autó bírja még a „megpróbáltatásokat”?
Szabolcs: A kocsi hibátlanul működik, semmi gondunk nem volt ezúttal sem, Kori hozta a szokásos kiváló formáját. Mondjuk volt szívünk, még a kerékcserét sem erőltettük, ne kelljen a pocsolyákban aláfeküdni…
Gábor: Hibátlan. Bár most is be kellett tolnom egyszer, valami miatt lemerült az akksi az ácsorgásban, de ez szinte minden versenyen így van. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélküle, de ez legyen a legnagyobb problémánk.
Merre tetszett jobban a pálya? Bajna felé, vagy Lábatlanhoz közeledve?
Szabolcs: Botorkáltunk mindkét irányba, de talán Bajna felé jobban tetszett. Jövőre jó lenne szárazon rendesen végigveretni.
Gábor: Én azt mondanám, hogy Lábatlan felé jobb, de mindkét irányban tartogat meglepetéseket és izgalmas részeket.
Sikeres évet tudhattok magatok mögött?
Szabolcs: Azt gondolom sikeres évünk volt, de majd a hétvégi díjkiosztón kiderül. Az Északi régióban jópár címet sikerült elhódítanunk, és amire egyáltalán nem számítottunk az Országos Lada Kupa, ami szinte álomszerű lett így a végére. Szeretnénk megköszönni minden versenyzőtársunknak hogy színvonalassá tették a csatározásokat, a kilátogató nézőknek, hogy egész évben buzdítottak minket, Rolikának, Tibinek, Petinek, Csonginak, Atinak hogy a versenyeken ápolgatták az autót. S persze mindenekfelett Katona Korinak,aki idén is erős, tartós és jól autózható motorral lepett meg minket. Külön köszönjük a családunk elmaradhatatlan támogatását, akik nélkül nem lehettünk volna ott minden futamon…
Gábor: Az nem kifejezés!!! Összességében begyűjtöttünk 6 bajnoki címet, egy második és egy harmadik helyet. Mindezt egy éven belül. Ezek közül a MARB Országos Lada kupára vagyunk a legbüszkébbek!
Szilveszter Rali?
Szabolcs: Szeretnénk az idén is egy tét nélküli bulifutammal levezetni, mint tavaly, a téli gumikat már megvettük, rajtunk nem fog múlni a móka!
Gábor: Megyünk, igen. Szeretünk ott fagyoskodni.
