Az 1970-es években egy Ford Escorttal kezdett versenyezni a brit ralibajnokságban, ahol rendre top10-es eredményeket tudott felmutatni, többek között Colin McRae édesapját, Jimmy McRae-t is nem egyszer legyőzve.
Később a British Leyland (BL) márkára váltott, és Triumph TR7-es versenygépével már számos nemzetközi versenyen is győzni tudott, beleértve az 1980-as Manx Rallyt is, ahol a legendás Ari Vatanennél is gyorsabbnak bizonyult.
Pályafutása zenitjét az 1985-ös RAC Rallyn (brit vb-futam) érte el azzal, hogy B-csoportos MG Metro 6R4-es versenygépét, ezt a kis 304 lóerős méregzsákot a 3. helyen hozta célba Henri Toivonen és Markku Alen mögött. A rali szerelmesei máig visszasírják ezt a korszakot és a legendás B-s versenyautókat, amik sokkal erősebbek voltak, és főként sokkal nehezebb volt őket vezetni, mint a ma ismert WRC-ket, ugyanakkor pont emiatt nagyon veszélyesek voltak, és rengeteg tragédia kísérte útjukat. Az utolsó cseppet a pohárban Toivonen 1986-os tragikus végkimenetelű balesete jelentette, ezt követően az FIA akkori megfelelője, a FISA betiltotta és megszűntette a B-csoportot, ez pedig lényegében Pond nemzetközi ralis pályafutásának a végét is jelentette egyben.
Még MG-s korszaka előtt számos másik márkát is győzelemre vezetett különféle nemzetközi versenyeken, Dél-Afrika legkeményebb ralis viadalain például Chevrolet-vel diadalmaskodott nem egyszer, míg a San Remo Rallyn Chryslerrel lett 4., míg 1981-ben a robosztust Nissant terelte be a 3. helyre a szűk aszfaltpályáiról híres Korzika Ralin.
Összesen 31 nemzetközi győzelmet számlált, de egyik legnagyobb sikerét 1990-ben egy utcai Rover 827 Vitesse-szel érte el a Man-szigeti TT motoros versenyszakaszán, amin több mint 100 mérföld/órás átlagsebességgel száguldott át, új rekordot felállítva, amely egészen 2011-ig kitartott.
2002. február 7-én, azaz napra pontosan 13 éve hunyt el rákban. A rali szerelmesei, különösen Nagy-Britanniában máig idolként tisztelik őt, és a WRC hivatalos Twitter oldala ma például a következő üzenettel emlékezett rá: „13 éve ezen a napon a ralis világ elveszítette azt az életnél is nagyobb karikatúráját, amit Tony Pond testesített meg a személyiségével.”
Hihetetlen figura volt, számos történet és legenda kering róla, illetve néhány aranyköpés is, melyek közül a legismertebb: „Vigyázz, mert ha egyszer a Monte-Carlo Rali legnagyobb ugratóin elesel, mire legközelebb földet érsz, már rég kiment a divatból a ruhád!”
Ennél jobb zárszót a cikknek, mi nem tudunk adni, legfeljebb azt, hogy az egyéniség sosem megy ki a divatból! Emlékezzünk így Tony Pondra!
