Kétszer-háromszor beszélgettem vele - hát, miről? A fiáról, természetesen. Még akkor, amikor nem nagyon ment neki, valamikor 2003 táján először. A kezdetekről, a szülői lelkületről, mennyire félti vagy sem a gyerekét, izgul-e, ad-e neki tanácsokat. Ilyesmikről. Kis színes lett ezekből a beszélgetésekből, ahogy a sajtós szaknyelv mondja. John Button népszerű figura volt a paddockban, egy laza, barázdált arcú hobó, aki rendületlenül ült fia aktuális csapatánakmotorhome-jában, bárkivel szóba elegyedett, iszogatta a maga kis vörösborát, és élvezte az életet, ami a fia sikerei teremtettek meg a számára.
No meg ő maga.
És itt egy pillanatra elidőzhetünk a Forma-1-es apák szerepén. Mert gyakorlatilag minden esetben nagy részben az apáknak köszönhetik a fiúk, hogy elindulnak a pályán. Most ne vesztegessünk szót a tehetségre, kitartásra, fizikai kondícióra, elszánásra és a szerencsére - ez mind-mind szükséges ahhoz, hogy valaki eljusson a F1-ig, de ha nincs apai (szülői) segítség a kezdetekkor, akkor valószínű, semmi sincs.
Nehéz lenne számba venni, hogy hány apuka gyártott házilag gokartot 3-4-5 éves csemetéjének, amivel aztán elkezdődött valami, aminek mi csak a csúcsát látjuk. Schumacher apuka, Alonso apuka,Irvine apuka - csak hogy a közelmúlt sztárjait felemlítsük. És ilyen volt John Button is, többek között. Gokart-építés, versenyekre járkálás, minden pénz, energia, szabadidő feláldozása egy álomért, hogy a gyerekből egy szép napon majd világbajnok lesz... Hányan és hányan csinálhatják ezt még szerte a világon, és a végén a gyerekből nem lesz semmi, elfogy a tehetség, a türelem és főképp a pénz.
Persze, vannak a gazdag apukák is, akik maguk sosem olajoznák össze kezüket holmi gokartszereléssel - ők a pénztárcájukat nyitották ki a csemetéjük számára, mint egy Rodriguez apuka, Piquet apuka, de Angelis apuka, Diniz apuka, és még lehetne sorolni. És akkor még nem szóltunk Niki Laudáról, akinek nem hogy nem adtak, hanem mindent elkövettek gyáriparos felmenői, hogy ne kapjon egy groschent sem - de Niki megoldotta valahogy a problémát.
Ráadásul, azt gondolom, bár igazából az F1-es eredmény számít végül, valamiképp nagyobb becsülete van annak a versenyzőnek, aki a semmiből jőve lesz bajnok, mint az úri gyerekeknek.
Egy leendő F1-es pilóta karrierje rengeteg embertől függ: marketingesektől, szponzoroktól, bankároktól, csapatfőnököktől, szerelőktől, újságíróktól és versenyzőtársaktól, persze. De akkor is, apa csak egy van, és a legtöbb esetben ők állnak ott a versenyző pályájának origópontjánál.
Mint valaha John Button is.
