DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. április 26. péntek
F1

Kanadai statisztikák - Ricciardo a 4. ausztrál győztes

Daniel Ricciardo montreali sikere nem csak hogy hosszú szünet után egy új győztest rajzolt fel a Formula-1 egére, de megfosztotta a Mercedest attól, hogy két komoly szériában is az örökranglista élére álljon. A Williams szombaton évtizedes sikereinek nyomában járt, míg Max Chiltonnal megtörtént az, aminek egyszer óhatatlanul is meg kellett történnie.

 

Daniel Ricciardo révén új győztest ünnepelhetett a Formula-1 a Kanadai Nagydíjon. A Red Bull pilótája a negyedik ausztrál, akinek sikerült feljutnia a dobogó legmagasabb fokára Jack Brabham (14 győzelem), Alan Jones (12) és a tavaly visszavonuló Mark Webber (9) után.

 

Montrealban szerezte első futamgyőzelmét Gilles Villeneuve (1978), Thierry Boutsen (1989), Jean Alesi (1995), Lewis Hamilton (2007) és Robert Kubica (2008) is.

 

Ricciardo a sport 105. győztes pilótája, és az első újonc a dobogó tetején a 2012-es Spanyol Nagydíjat megnyerő Pastor Maldonado óta. A két esemény között 40 verseny telt el, ezáltal pedig ez volt az F1 harmadik leghosszabb olyan sorozata, amely alatt nem született új győztes. A rekordot ebben a tekintetben 48 verseny jelenti, amely éppen a mostani időszakot megelőzően született, ennyi idő telt el ugyanis Mark Webber 2009-es nürburgringi, és Nico Rosberg 2012-es sanghaji sikere között.

 



Az ausztrál egyúttal megtörte a sport leghosszabb olyan sorozatát, amely alatt csak három versenyző tudott futamot nyerni. A tavalyi Monacói Nagydíj óta ugyanis kizárólag Vettelt, Hamiltont vagy Rosberget intették le elsőként. Mindez azzal is együtt jár, hogy 20 egymást követő díjátadó után most először nem csendült fel a német himnusz a győztes pilóta vagy csapat tiszteletére. (Viszont akiket hiányérzet gyötörne emiatt, azoknak örömteli hír, hogy a következő német himnuszra nem kell az Osztrák Nagydíjig várni, elég megnézni a jövő hétfői Németország-Portugália világbajnoki labdarúgó mérkőzés bevonulását.)

 

Ricciardo a 6. rajthelyről tudott nyerni, ebből a pozícióból legutoljára Kimi Raikkönennek sikerült a 2009-es Belga Nagydíjon. Szintén a finn volt a legutóbbi pilóta, akinek ennél hátrébbról jött össze a győzelem, tavaly Melbourne-ben csak hetedikként sorakozott fel a rajtrácsra.

 

A két pilóta még egy tekintetben kapcsolódik: Ricciardo előtt 2003-ban Raikkönen volt az utolsó olyan pilóta, aki előbb szerezte meg első győzelmét, mint első pole-ját.

 

A Red Bull pedig megszakította hatfutamos nyeretlenségi sorozatát, ami a leghosszabb volt számukra azóta, hogy 2009-ben elkezdtek nyerni.

 

Mindemellett Ricciardo első köreit is most töltötte az élen az F1-ben. Győzelme mellett így jelenleg csak három vezető helyen megtett kör áll a neve mellett, de valójában még ennyi ideig sem élvezhette, hogy mindenkit maga mögött tarthat. Az első helyet csak a 68. kör legvégén vette át, a 70., utolsó körének a felét pedig már Safety Car-körülmények mellett kellett megtennie.

 

És ha már szóba került, ez volt mindössze az 5. olyan verseny, amely biztonsági autó mögött ért véget (még ha fizikai valójában nem is volt a pályán a mezőnyt lassító SLS AMG Mercedes). Az előző esetek 1999-ben szintén Montrealban, 2009-ben Melbourne-ben és Monzában és 2012-ben Interlagosban történtek.  

 

És ami a Red Bullnál sikert, az a Mercedes számára bukást jelentett, hiszen a mezőny domináns csapata kanadai vereségével két különleges rekord beállításától is elesett.

 

Ők lehettek volna az elsők a sport történetében, akik zsinórban hat kettős győzelmet jegyeznek, így azonban - egyelőre - meg kell elégedniük az öttel, beállítva a Ferrari 1952-es és 2002-es hasonló sorozatát.

 

Ugyanígy bánhatják azt is, hogy megszakadt a folyamatosan az élen töltött köreik szériája, ami az idénynyitó óta tartott. A problémákkal küzdő Rosberg és Hamilton a 45. körben kiadta kezéből a vezetést Felipe Massának, noha még erre a teljes futamra és a következő egy részére is szüksége lett volna a Mercedesnek ahhoz, hogy átvegye az első helyet a zsinórban az élen teljesített körök és kilométerek örökranglistáján. 413 körükkel viszont így csak a harmadik helyen állnak a McLaren (1988 Brazil GP - Francia GP, 477 kör) és a Williams (1993 Kanadai GP - Olasz GP, 419 kör) mögött. Mindez 1980 versenykilométerrel ér fel, ebben az összesítésben viszont csak a negyedikek, hiszen még a Ferrari 1952-es sorozata is hosszabb távon át tartott.

 

A csapat erőfölényét elnézve nem kizárt, hogy akár még idén sikeres hadjáratot indíthatnak ezekért a rekordokért, de a tökéletes szezonról már letehetnek: a folyamatos leggyorsabb kör után a győzelmet sem tudták megtartani, és már csak a pole-pozíció az, amely idén minden alkalommal az övéké volt.

 

A futamon a legjobb köridő ezúttal Felipe Massáé lett, aki majdnem három év után, a 2011-es Magyar Nagydíjat követően ért el ilyet ismét, a Williams pedig 2012-ben Spában Bruno Sennával.

 

A grove-i istálló azonban még ennél is sokkal régebbi egyéni rekordokat döntögetett, dacára annak, hogy a végeredmény ismét nem lett túl hízelgő számukra.

 

Valtteri Bottas a 4., Massa az 5. helyet foglalta el a rajtrácson, amely a csapat legjobb kombinált időmérős eredménye a 2010-es Brazil Nagydíj óta, amikor Nico Hülkenberg az 1., Rubens Barrichello pedig a 6. rajthelyen állt. Olyan viszont, hogy mindkét Williams a rajtrács első öt helyén foglaljon helyet, 2006-ban Malajziában fordult elő legutóbb. Akkor Nico Rosberg a 3., Mark Webber pedig a 4. pozícióból várhatta a piros lámpák kialvását.

 

Különösen rossz időmérős sorozata volt ráadásul a Williamsnek Kanadában. A montreali pályán 2004-ben esett meg velük utoljára olyan, hogy mindkét autójuk a legjobb tíz közé kvalifikáljon - a pole-t szerző Ralf Schumacher és a 4. Juan-Pablo Montoya akkor még egy teljesen más időmérős rendszerben érte ezt el.

 

Massa 11 próbálkozásából egyszer sem tudta legyőzni a csapattársát az időmérőn Kanadában. Hamilton viszont most először maradt alul a montreali kvalifikáción az istállón belül. A britnek furcsa sorozata van a pályán, ahol eddig háromszor nyert és háromszor kiesett - ha nem lenne a tavalyi 3. helye, ezek az eredményei felváltva követnék egymást.

 

Kimi Raikkönen a Ferrari számításai alapján 200. futamát teljesítette, de az ilyen kerek versenyek pontos időpontja több pilóta esetében sem egyértelmű: a finn például hivatalosan már nem vett részt azon a 2001-es Belga Nagydíjon, amelynek első szakaszát a piros zászló után törölték.

 

Sergio Perez ugyan nem ért célba, de még így is begyűjtött egy 11. helyet, hiszen ott rangsorolták a végeredményben. A mexikói 62 futamból álló pályafutása során már 13. alkalommal végzett ezen a helyen és már csak egyre van attól, hogy beérje Olivier Panist és Giancarlo Fisichellát, akik rekordmennyiségű 14 alkalommal zártak ebben a nem túl hízelgő pozícióban.

 

A Sauber nem menekült meg attól a csúfságtól, hogy legrosszabb szezonkezdetének könyvelje el az ideit. A korábbi években mindig sikerült legalább egyszer az első tíz között végezniük az első hét futamon - most azonban nem.

 

Véget ért Max Chilton hihetetlen célba érési sorozata. A Marussia tavaly debütált brit pilótája ugyan általában észrevétlen volt a mezőny végén, eközben azonban egyetlen egy versenyt sem adott fel. Bemutatkozása óta 25 futamon látta meg a kockás zászlót, ezzel alaposan megdöntve a korábbi rekordot, amit Tiago Monteiro tartott 2005-ből, 16 futammal. Chilton sorozata ráadásul nem csak az újoncok között, de a teljes ranglistán is megállja a helyét: a mindenkor negyedik leghosszabb széria birtokosa lett Nick Heidfeld, Raikkönen és Rosberg mögött.

 

A brit elsőkörös hibáját követően ráadásul nem csak ő, de csapattársa, Jules Bianchi is a kiesés sorsára jutott. A csapat legutóbb - még Virgin néven - a 2010-es Koreai Nagydíjon jegyzett kettős kiesést.

 

A 2009-es Spanyol Nagydíj óta nem fordult elő, hogy egy istálló mindkét autóját elveszítse már az első körben - akkor a két Toro Rosso, Sebastien Buemi és Sebastien Bourdais ütközött. 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: