A Toyota Racing Series Új-Zéland legmagasabb szintű formaautós bajnoksága, amelynek résztvevői négyhengeres, 1,8 literes motorral felszerelt, 200 lóerő leadására képes, 480 kilogrammos egyenautókkal csapnak össze egymással. A sorozat időzítése is meglehetősen szokatlan: alig egy hónap alatt zajlik le, idén ennyi idő leforgása alatt 16 futamot tartottak meg. A bajnokság január 17-én indult, és február 16-án zárult: a mezőny mindegyik hétvégén versenyzett, az összes helyszínen három, egy esetben négy futamon. Az utolsó, manfieldi forduló a hat évtizedes múltra visszatekintő Új-zélandi Nagydíj nevét viselte. A világon mindössze két olyan versenyt rendeznek, amely nem Formula-1-es megmérettetésként az FIA jóváhagyásával viselheti a nagydíj elnevezést – a másik a rangos F3-as Makaói Nagydíj.
Éppen a téli időzítés és a gyors lefutású program az oka, hogy a Toyota Racing Series különösen kedvelt az európai utánpótlás-szériákban szereplő pilóták számára. Egy F3-as, GP3-as vagy Formula Renault-szezon előtt az öt versenyhétvége kiváló lehetőség a felkészülésre és tapasztalatszerzésre, egyforma autóban olyan riválisokkal, akikkel egy fiatal versenyzőnek a Formula-1 felé vezető úton valószínűleg a jövőben is össze kell csapnia.
A már Red Bullban szereplő Danyiil Kvjat például 2011-ben vett részt a sorozatban, a Williamshez tesztpilótaként csatlakozó Alex Lynn pedig többször is visszatért Új-Zélandra. De az elmúlt években indulók között találhatjuk az idén DTM-ben bemutatkozó Lucas Auer, a Playstation-játékosból lett gyári Le Mans-i versenyző Jann Mardenborough, a GP2-ből ismerős Mitch Evans, valamint a szintén GP2-es és Ferrari utánpótlás-akadémiájába tartozó Raffaele Marciello nevét is.
Három évvel később egy másik Ferrari-növendék, a kanadai Lance Stroll döntött úgy, hogy az olasz Formula-4 megnyerése után a bolygó másik oldalán tölt egy téli hónapot. A második formaautós szezonját kezdő ifjú pilóta megtalálta számításait, ugyanis első próbálkozásra behúzta a bajnoki címet négy győzelemmel. Ebből hármat rögtön az első négy futam során szerzett, máris tekintélyes előnyre tett szert, így a bajnokságot végig vezetve biztosította be sikerét a sorozat utolsó állomásán, amelyen negyedik első helyét is megszerezte – szezon közben pedig rendszeres dobogós helyekkel őrizte meg lendületét, tízszer állt a pódiumra, és csupán egyszer esett ki. A bajnoki címhez egy másik kiemelkedő eredményt is hozzáadott: mivel összesítve ő szerezte az Új-zélandi Nagydíj három felvonásán a legtöbb pontot, az ő neve került be az idén 60. alkalommal megrendezett verseny évkönyvébe. Olyan korábbi győztesek mellé, mint Jack Brabham, Stirling Moss, John Surtees, Jackie Stewart és Bruce McLaren.
Stroll tetemes előnnyel lett bajnok, összesen 906 pontot gyűjtött össze (a futamgyőzelemért 75 jár), a francia Brandon Maisano, Formula-4-es ellenfele 798 egységgel lett második, a harmadik helyet az amerikai Santino Ferrucci szerezte, aki a Formula-3-as Európa-bajnokságról lehet ismerős. A hatodik helyig kell hátramenni, hogy a végső listán egy új-zélandi versenyzőt találjunk. A mezőnyben szerepelt Ferdinand Habsburg is, az egykori uralkodócsalád leszármazottja, aki két alkalommal állt a dobogóra.
A 16 éves Stroll újabb bajnoki címe azt jelenti, hogy eddig minden formaautós sorozatot megnyert, amelyben rajthoz állt. Most az eddigieknél egy lényegesebben nagyobb falat következik: idén a Formula-3-as Európa-bajnokságon küzd, a Prema Powerteam színeiben, amelyet édesapja azért vásárolt meg, hogy megkönnyítse Lance karrierjét. Ő, Lawrence Stroll ugyanaz a Ferrari-megszállott kanadai milliárdos, akit tavaly a Sauber, Marussia és Lotus új tulajdonosaként is szóba hoztak.