Felipe Nasr és Marcus Ericsson eddig sem voltak épp puszipajtások, ám Monacóban ismét összetűzésbe keveredtek egymással. Miután a svéd utolérte kollégáját, a csapat arra kérte a brazilt, hogy engedje el gyorsabb társát. Nasr ezt nem tette meg, Ericsson pedig egy túlságosan merész manőverrel próbált meg elmenni mellette a Rascasse-ban, amelynek ütközés lett a vége. A versenyirányítás a támadó félt hozta ki bűnösnek, ám sokak szerint Nasr váltotta ki a balesetet azzal, hogy nem engedelmeskedett a Sauber kérésének. A két pilóta szurkolói azóta is egymásra mutogatnak, ezért a svájci alakulat egy nekik címzett levéllel próbálta hűteni a kedélyeket és elmagyarázni az ő álláspontjukat. Az alábbiakban a terjedelmes írás magyar fordítása következik:
„Ami történt, elfogadhatatlan. A német RTL kommentátorai azt mondták: a baleset Marcus hibája, hiszen ő idézte elő egy kockázatos manőverrel. Viszont Felipe felelőssége volt, mivel hallgatnia kellett volna a csapatra és nem kellett volna rácsuknia az ajtót a társára. Egy csapat mindig csapat marad. Mindannyian ismerjük a futballt. Oké, az F1 nem labdarúgás, de itt egy párhuzam, amely talán segít megérteni a mi nézőpontunkat. Abban egyetérthetünk, hogy a fociban az számít a leginkább, hogy a klub a lehető legjobb eredményt érje el. A csapat. Nem igazán számít, ki rúgja a gólt: ameddig a csapat nyer, addig mindenki nyer. Mindez mit jelent ránk nézve? Egyszerű: együtt nyerünk és együtt is veszítünk.”
„Sokan közületek azzal érvelnek, hogy a csapatutasítások nem tesznek jót a sportnak, és engednünk kellene, hogy a pilótáink szabadon versenyezzenek. Egyetértünk, és míg a legtöbbször ez is a helyzet, mindig muszáj a nagyobb képet néznünk és feltennünk a kérdést: „Mi a jobb a csapatnak?”. Néhányan azt mondtátok, már azt sem értettétek, miért adtunk ki csapatutasítást a 15-16. helyeken haladva. Nos, minél több pozíciót nyerünk, annál közelebb vagyunk a pontszerzéshez. És még ha nem is szerzünk pontot, minden egyes helyezés segíthet megtartani a pozíciónkat a konstruktőri tabellán.”
„Mindannyian versenyzők vagyunk. De a csapat érdeke mindig is előbbre való lesz, mint az egyéni érdekek. Emlékeztek azokra az időkre, amikor titkos kódokkal adták ki a csapatutasításokat, és a rajongók azt sem tudták, mi történik? Nos, sokkal inkább előnyben részesítjük a mai nyílt kommunikációt.”
„Kielemeztük, mi történt, megbeszéltük Marcusszal és Felipével, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy ennem nem szabad még egyszer megtörténnie. Mindenki a hinwili gyárban, ahogy a versenyzők is, immár a montreali futamra koncentrálnak. Mindannyian várjuk már csapatként, hogy ismét versenyezhessünk. Szeretnénk megköszönni a támogatásokat az alakulat és a pilótáink irányába. Osztozunk a szenvedélyetekbe, és nagyra becsüljük az elhivatottságotokat. És köszönjük a csapat összes tagjának is, hogy ezekben a nehéz időkben is napról napra a legjobbjukat nyújtják. Egy közös álomért hozunk áldozatokat, és ez tart össze minket. Engedjétek meg, hogy egy csapatrádiós kifejezéssel zárjunk: „Vettétek az adást?”.
