A Toro Rosso már első F1-es éve, 2006 óta a fiatalok nevelését, és az anyacsapatba való felkészítését tűzte ki célul, nem véletlen, hogy eddigi 11 pilótájából kilencen is innen indultak világhódító útjukra – más kérdés, hogy közülük csak kevesen tudtak megragadni a királykategóriában. Nem szándékunk megsérteni a „kisbikák” exversenyzőit, de az idei eresztés talán mind közül a legjobb ha a páros mindkét tagját számításba vesszük. Nem véletlen, hogy a gárda csapatfőnöke Sebastian Vettelhez hasonlította Max Verstappent.
A sportág történetének legfiatalabb párosával induló Toro Rossót különösen a holland leigazolása miatt érték kritikák: alig múlt 17 éves, amikor versenyhétvégén is vezethette az STR10-est, és két éve ilyenkor még javában a gokart-Európa-bajnokságban vitézkedett. James Key, a csapat technikai igazgatója szerint hamisnak bizonyultak a vádaskodások. „Hogy lehet megítélni alakit azért, mert túl fiatal?” – tette fel a költői kérdést Key az Autosport munkatársának. „A szkeptikusok azt mondták: ’hogyan fogunk boldogulni két fiatallal?’ Erre az volt a válaszunk, hogy ’jók leszünk’, és a pilótáknak köszönhetően meg is lett az év sztorija.”
„Nagyszerű, hogy megvan az érettségük és a képességük arra, hogy a legtöbbet ki tudják hozni az autóból, amire nem minden újonc képes. Nagy a különbség a vezetési stílusuk között, mindketten a saját útjukat járják, és egymást is jobb teljesítményre sarkallják, ez pedig a csapat számára is ösztönzőleg hat.”
Key hozzátette, hogy Verstappen teljesítménye bizonyíték arra, hogy megérdemelte az ülést év elején. „Max nagyon agresszív, de szigorúan jó értelemben. Tehetséges srác, emellett nagyon bátor és nagyon gyors. Néha viszont frusztrálttá válik, ami kiütközik az arcára, de szépen lassan megtanulja, hogyan működik a sport, és egyre több tapasztalatot szerez, efelől nincs kétségem.”
Vele szemben Sainz hűvösebb figura, amivel meg is hazudtolja mediterrán származását. „Eddig csendes és fegyelmezett volt, láthattuk, amikor megnőtt a nyomás, ő továbbra is leszegett fejjel haladt tovább. Lenyűgözött, mennyire nyugodt tud maradni, és ha valami rosszul sül el, azt elemezgeti, hogy mi történhetett. Ilyenkor filozofálgatni szokott, és amellett, hogy engedelmes, mindig bocsánatot kér, ha hibát vét. Összességében nagyon jól teljesített, és biztosan meglepett néhány embert – örülök neki, hiszen abszolút megérdemelte a helyét.”
