Csak azt sajnáltam, hogy sok időm nem maradt az ünneplésre a csapattal, mert vasárnap késő este indult a repülőgépem hazafelé, és eléggé elhúzódtak az események a pályán. Összességében élveztem a kalandot a TCR Beneluxban, hiszen egyrészt versenyezni mindig szeretek, másrészt a WTCC-ben lévő szünetek idején ezek a hétvégék kifejezetten jól is jöttek nekem. Három forduló alatt kilenc futamon vezettem a Hondát, és ebből hatszor sikerült nyerni, valamint további két dobogós helyet begyűjteni. Azt hiszem, elmondhatom, hogy sikeres volt a projekt, főleg, hogy a végső a cél, azaz Lémeret bajnoki címe is összejött. A Hondának fontos volt ennek a sorozatnak a megnyerése, és nekem külön elismerést jelentett, hogy amikor ehhez segítség kellett, engem küldtek. Érzem a bizalmat, érzem, hogy számítanak rám.
A Boutsen-Ginion csapatban egy aranyos és profi társaságot ismertem meg, bár az első találkozáskor még senkiről sem tudtam, hogy kicsoda. Az asseni és a mettet-i fordulóban már volt mellettem egy jól ismert arc is, hiszen a WTCC-s versenymérnököm, Andrea Cisotti is velem tartott ezekre a hétvégékre. A bajnoki címet megszerző Stéphane Lémeret-vel egy-egy közös vacsora során volt lehetőségem kötetlenebbül beszélgetni. Ő újságíróból lett autóversenyző, és felidézett egy történetet, amire én először nem is emlékeztem. 2010-ben a Hungaroringen versenyeztünk is egymás ellen, amikor a Lamborghini Trofeóban ő vezette az egyik, én a másik VIP autót.
Örülök Stéphane bajnoki címének, nekem pedig egy teljesen új tapasztalat volt váltótárssal együtt versenyezni. Korábban nem nagyon indultam ilyen versenyeken, így át kellett állítanom az agyamat, hiszen ha itt hibáztam, annak nem csak én ittam meg levét. Azt viszont kifejezetten élveztem, hogy a WTCC-hez képest jóval lazább közegben, nyomás nélkül vezethettem.
Komoly tét és ebből fakadó indulatok persze a TCR Beneluxban is voltak. Sajnos egy vitás esetem is akadt Mettet-ben. Az utolsó futam újraindításánál az ötös kanyar bejáratánál Pierre-Yves Corthals belém jött hátulról az Opeljével, túltolt a kanyaron, így megszerezte a belső ívet, ráadásul próbált kiterelni a fűre a kanyar kijáratán. Én előre elhatároztam, hogy vendégpilótaként nem akarok túlzottan keménykedni senkivel, de úgy gondoltam, hogy ezt azért nem hagyhatom annyiban. Egy tipikus kiforgatós manővert alkalmaztam vele szemben, és végül kisodródott. Nem voltam boldog, hogy így ért véget az eset, de aki üt, annak fel kell készülnie arra, hogy vissza is üthetnek.
A szóban forgó eset Corthals fedélzeti kamerájából:
Azért is volt hasznos tapasztalat számomra a TCR Benelux, mert a sorozat jellege és hangulata kicsit megidézte számomra pályafutásom kezdeti szakaszát. Láttam magam előtt a régi énemet, láttam azt is, hogy bizonyos szituációkat hogyan próbáltam volna lereagálni akkor, és láttam, hogyan oldottam meg őket most. Ezeken a versenyeken realizálódott csak bennem, hogy a WTCC-ben eltöltött évek alatt mennyivel tapasztaltabb lettem.Sokszor csak apróságokat csinálok másként, de pont azok jelentik a különbséget. És ez csak extra önbizalmat és lendületet adott a WTCC november végi, katari záró fordulójához. Már alig várom! :)
