Amikor a Formula–1 legutóbb, 1997-ben és a rá következő évben Argentínába látogatott, a korábban október 17-éről (a „Hűség napjáról”), később pedig egyszerűen Buenos Aires városáról elnevezett pálya immár Oscar Galvez nevét viselte. Talán furcsa lehet, hogy egy olyan nemzet legjelentősebb aszfaltcsíkja, melynek egyik képviselője az F1 történetének egyik legnagyobbja, Juan Manuel Fangio, miért egy viszonylag kevéssé ismert pilótáról kapta nevét.
Ennek mindenekelőtt egy nagyon kézenfekvő oka van: az argentin autósport legnagyobbjai közül az elnevezéskor még Juan Manuel Fangio és Jose Froilan Gonzalez is életben voltak, Carlos Reutemann pedig épphogy befejezte aktív karrierjét, s belefogott politikai pályájába. A versenypálya névadója így aztán az az Oscar Galvez lett, aki mintegy élete utolsó elismeréseként fogadhatta ezt követően a gratulációkat 1989-ben, hiszen ekkor már súlyos beteg volt, s pár hónappal később, épp december 16-án meg is halt – ezen évforduló miatt írunk most róla röviden.
Ha egy Formula–1-es adatbázisban próbálunk utánanézni, ki volt Oscar Alfredo Galvez, nem sok adatot találunk róla: egyetlen versenyen indult, a legalább kilenc, de egyes feltételezések szerint több tucat ember életét követelő 1953-as Argentin Nagydíjon, ahol az utolsó pontszerző, ötödik helyen futott be, Maseratijánál csak jóval gyengébb autókat megelőzve. Annak viszont, hogy nem ért el ennél többet a királykategóriában, elsősorban az volt az oka, hogy nemigen hagyta el a kontinenst, hiszen Dél-Amerikában nagyon szép eredményeknek örvendhetett, 1947-ben például négy nagydíjat is megnyert, 1949-ben pedig olyan hőstettet hajtott végre, amivel a hivatalos indoklás szerint kiérdemelte a Buenos Aires-i versenypálya névadásának jogát.
Ez pedig a második 1949-es Buenos Aires-i Nagydíj megnyerése volt a három közül – 1947 óta ugyanis a főváros legalább két futamot rendezett évente, melyek egyike Juan Peron, egy másik pedig felesége, Eva Duarte de Peron, azaz Evita nevét viselte. A harmadik „Evita Nagydíj” előtt már öt futamot rendezett Buenos Aires a második világégést követően, ezek közül négyet Luigi Villoresi, egyet pedig Alberto Ascari nyert meg. Nagyon éhesek voltak már tehát az argentinok a sikerre, ami végül Oscar Galvez kezei között született meg a Circuito Palermo utcai aszfaltcsíkján, aki a mezőny egyetlen Alfa Romeóját vezette sikerre, miután az olasz riválisok mind kiestek az esős futamról.
Galvez egyébként karosszériás autókkal is szép eredményeket ért el, hiszen 1947 és 1961 között összesen ötször lett az övé a Turismo Carretera bajnoki címe, s mivel ebben az időszakban kilenc ízben a testvére, Juan nyert, nem nehéz kiszámolni, hogy másfél évtizeden keresztül csak egyetlen alkalommal adták ki kezükből a végső győzelmet a Galvez fivérek. A karrierje során futott versenyei mintegy harmadát megnyerő Juan 1963-ban szenvedett végzetes balesetet Olavarriában, s 2008 óta immár nemcsak Oscar, hanem az ő nevét is őrzi Argentína elsőszámú versenypályája.
