DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. december 22. vasárnap
Retro

Retro – A csapattárs emlékei Ratzenberger haláláról

„Ahogy megpillantottam őt, rögtön arra gondoltam, hogy vége” – tépte fel a sebeket David Brabham. A tragikus imolai hétvége első áldozata, Roland Ratzenberger személyében csapattársat és barátot veszített el. Az 1994-es év kezdetére emlékezett vissza.

A Formula-1 egyik legtragikusabb versenyhétvégéje, az 1994-es San Marinó-i Nagydíj két versenyző életét követelte: vasárnap Ayrton Senna, előző nap, szombaton Roland Ratzenberger veszítette életét. Míg Senna háromszoros világbajnok volt, a 33 éves osztrák a sereghajtó Simtek csapatnál versenyzett, mindössze harmadik nagydíján. Csapattársa, David Brabham – a háromszoros világbajnok Jack Brabham fia – felidézte emlékeit az április 30-án történt végzetes baleset 26. évfordulóján:

„Roland bármit megtett volna azért, hogy megkapja azt az ülést. Hálás vagyok, hogy leszerződtettük őt. Számomra ő volt az ideális autóversenyző: fitt, jóképű és mosolygós. Gyors volt az autóban és értette is azt. A csapat gazdagabb lett vele” – mondta a BBC-nek Brabham, aki nem csupán kolléga, barát is volt.



A szomorú emlékű szezon Brazíliában és Japánban kezdődött el. A simtekes páros nem pontokért harcolt, már az olyan részsikerek is lelkesítették őket, mint a sikeres kvalifikáció vagy célba érés: „Én kvalifikáltam a brazil futamra, de neki nem sikerült. Japánban már mindketten továbbjutottunk. Sokat beszélgettünk arról a futamról, mert neki sikerült célba is érnie, ami komoly tett volt egy új csapattól. Mindketten nagyon vártuk az európai futamokat…”

A szombati időmérő edzés tragikus balesetét az első szárny okozta Imolában: a korábban megsérült elem leszakadt, a Simtek alá szorult, így az autó kormányozhatatlanná vált. Ratzenberger a Villeneuve kanyar betonfalába csapódott.

„Már nem emlékszem arra, mennyi idő telt el az edzésből. Néhány időmérős etapot már teljesítettünk. A Tamburello kanyarban jártam, mikor megjelent a piros zászló, sőt, ha jól emlékszem, először csak sárgáztak. Lassítottam. Az autója végül a kanyar közepén állt meg, a külső íven kellett kikerülni. Amikor először megláttam, hol áll, aggódtam, mivel ez a pálya leggyorsabb szakasza, 300 kilométer/óra környékén. Ahogy megpillantottam őt, rögtön arra gondoltam, hogy vége. A feje helyzete, a felnyílt sisakrostély miatt.”

„Ezután az agyunk elkezd védekező üzemmódra állni. Arra gondoltam, hogy vissza kell mennem a bokszba, hogy a gumik melegek maradjanak. Ez a legnevetségesebb, amire abban a helyzetben gondolhat az ember, mégis így volt” – folytatta Brabham, akit aggódó, várandós felesége várt a garázsban. „Megkérdezte, mit gondolok. Azt mondtam, nem láttam élet jelét, és hogy vége, habár abban reménykedtem, hogy tévedek. Nem sokkal később sajnos megerősítették.”

„Egy fikarcnyi rossz sem volt benne. Elbűvölő volt és a szórakoztató oldalát is megmutatta, amiért mindenki szerette őt. Roland valószínűleg boldogan halt meg, mert a Formula-1-ben volt. Mosoly volt az arcán aznap, és ez az utolsó emlékem róla” – beszélt Brabham a képről, amely a néhai Roland Ratzenbergerről máig él benne.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: