Legkevesebbet az 1958-ban és egy évvel később szerencsét próbáló André Testut-ról hallhattunk. Kizárólag hazai futamán próbálkozott, de nem sikerült kvalifikálnia magát egyik évben sem privát Maseratijával, számára pedig ennyi is volt a Formula-1-es kaland.
Jóval híresebbé vált a szintén Maseratival versenyző Louis Chiron. A monacói úr (közel 51 évesen kezdte F1-es pályafutását) hazai nagydíján 1950-ben dobogóra állhatott. Az egyetlen versenyző a hercegségből, akinek sikerült ez a bravúr. Sajnos egyszeri kiugrás volt, a következő években ugyanis nem sikerült pontot szereznie sem Talbot-val, sem Lancia-val, sem Maseratival. Utolsó kísérletét 1958-ban, tehát 58 esztendős korában tette, nem jött össze a kvalifikáció, de ezzel is a valaha volt legidősebb Formula-1-es versenyző rekordját tartja.
Egészen a ’90-es évekig kell előreutaznunk az időben, hogy a következő monacói versenyzővel találkozhassunk a száguldó cirkuszban. Sajnálatos módon nem sok adatott meg az egyébként tehetséges Olivier Beretta számára a csúcskategóriában, ugyanis a pénzügyi nehézségekkel küzdő Larrousse istálló tíz versenyhétvége után lecserélte egy komolyabb szponzori háttérrel rendelkező versenyzőre. Beretta legjobb eredménye egy hetedik hely, de egyszer nyolcadik és kilencedik is lett. Sajnos az akkori rendszerben ezek nem jártak pontszerzéssel, pedig a jelenlegi pontozás alapján a fiatal pilóta neve mellett tizenkét egység állna.
A hosszú távú versenyzésben azonban megtalálta helyét, 1998-ban Pedro Lamyval megnyerték az FIA GT bajnokság GT2-es kategóriájának bajnoki címét, egy évre rá pedig Karl Wendlingerrel az összetett pontversenyt.
Charles Leclerc jelenleg az egyik legnagyobb fiatal tehetség a Formula-1 világában, nagyon sokat várnak tőle a szakemberek. Egyelőre a Saubernél kapott ülést, de erősen tartja magát a híresztelés, hogy ha Kimi Raikkönen 2018 végén visszavonul, Leclerc veheti át a helyét a Ferrarinál.
