1963-ban ezen a napon született Ukyo Katayama, akinek neve kapcsán sokan csak legyintenek, mint egyre az 1990-es évek számos sikertelen japán pilótája közül, pedig egy magát elég erősen tartó szóbeszéd alapján még arra is volt lehetősége, hogy egy évet a mezőny vitathatatlanul legjobb autójában teljesítsen – ám ez talán betegsége, talán szerződése miatt végül nem adatott meg neki. Születésnapján az alábbi cikkel köszöntjük: 5 dolog, amit tudni érdemes Ukyo Katayamáról.
1. Öt szűk esztendő
Hősünk 1992 és 1997 között folyamatosan az F1-es mezőny tagja volt, de a hatból öt szezonban egyetlen pontot sem szerzett. Debütáló évében a Venturi Larrousse-nál szerepelt, s bár az igen gyenge háttérrel „megáldott” csapat háttérbe szorította őt Gachot-val szemben, egy ízben így is közel került a pontszerzéshez: Kanadában néhány körrel a leintés előtt az 5. helyen haladva állt meg alatta az autó. Mielőtt utolsó évet lefutotta volna a harmatgyenge Minardival 1993 és 1996 között a Tyrrellnél szerepelt, de a technika itt sem volt alkalmas a jó szereplésre, kivéve…
2. Az áttörés éve
A Tyrrell 1994-ben a csapat történetének utolsó épkézláb autójával ajándékozta meg a japánt, aki köszönte a lehetőséget: háromszor kvalifikált az első hat közé, összesen nyolcszor indulhatott a legjobb tíz közül, s egy kivétellel mindig pontot szerzett, amikor csak célba ért. Pechjére ez mindössze négy futamot jelentett, hiszen a megbízhatósága kritikusan gyenge volt az autónak, hogy mást ne mondjunk, Németországban a harmadik helyről kényszerült kiállni, pedig a verseny későbbi alakulását tekintve gond nélkül másodikként zárhatott volna.
3. A meghiúsult Benetton-szerződés (?)
1994-es teljesítménye állítólag ahhoz is elég volt, hogy Katayama felkeltse egy élcsapat figyelmét, ám a szerződésről visszavonulása után úgy nyilatkozott, hogy „nem írhatta alá” azt – a különböző források abban viszont nem értenek egyet, hogy a Tyrrell-lel meglévő szerződése vagy egészségi állapota miatt. Utóbbiról szintén csak azt követően árult el részleteket, hogy elhagyta a királykategóriát, hiszen mint elmondta, nem akart magának kifogásokat teremteni annak nyilvánosságra hozásával, hogy rákot diagnosztizáltak nála, melyből bár teljesen felépült, fájdalmakkal küzdött, s állapota állóképességére is kihatott.
S hogy melyik lehetett ez a bizonyos élcsapat, már amennyiben igaz a történet? Nehéz másra gondolni, mint a Benettonra, mely az 1994-es szezon során három versenyzőt is kipróbált Schumacher partnereként (a harmadikat, Johnny Herbertet csak a szezon végén, talán már azt követően, hogy Katayama nemet mondott), ráadásul személyes támogatója, a Japan Tobacco egyik terméke, a Mild Seven volt az alakulat főszponzora.
4. A Le Mans-i defekt
F1-ből való távozása után Katayama a Toyota színeiben visszatért Le Mans-ba, ahol kkorábban már két ízben rajthoz állt. Az 1999-es verseny hajrájában, melyen Keiichi Tsuchiya és Toshio Suzuki partnereként vett részt, az élen álló BMW-t üldözte az egyetlen állva maradt GT-One volánja mögött, ám nagy sebességnél defektet kapott – Katayama a csodával határos módon azonban meg tudta tartani az autót, s a kényszerű kerékcsere után a Toyota megszerezte a második helyet, mely mindmáig legjobb Le Mans-i eredményük, hiszen azóta is csak beállítani sikerült ezt.
5. A hegymászó
Katayama már aktív pilóta korában számos hegyet megmászott, a Mont Blanc-t még F1-es versenyzőként 1996-ban. Azóta Európa, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika és az Antarktisz legmagasabb csúcsát is meghódította már, azaz a hét kontinensből ötöt „kipipálhatott”. Hegymászó-karrierjét a tragédiák sem kerülték el: 2009-ben a Fujira indult két barátjával, de a háromtagú csapatból csak ő élte túl az expedíciót.
A hegymászás mellett Katayama hosszútávfutásban is jeleskedik, s két csapatot is működtet Team Ukyo néven: kerékpáros alakulata több sikert ért el országos szinten, míg a Super GT-ben a Goodsmile Racinggel együtt futtatott istállója két ízben is bajnoki címet ünnepelhetett a GT300-as kategóriában.
