Mindössze hat verseny adatott meg a Formula–1-ben annak az olasz versenyzőnek, aki 1991-ben egy pillanatra magára irányította az utánpótlás-sorozatokat figyelemmel kísérő rajongók figyelmét. 1968-ban ezen a napon született Emanuele Naspetti, akinek a szokott ösvényen, sikeresen haladt előre a karrierje: hétévnyi gokartozást követően a olasz Formula–3-ban kezdett versenyezni, ahol a második szezonjában bajnokká koronázták.
Karrierje a következő évben már a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban folytatódott: bár kiemelkedő eredményeket nem tudott elérni a Roni Motorsport autójával, teljesítménye elég volt ahhoz, hogy az F1-be távozó bajnok, Jean Alesi helyére őt szerződtesse le Eddie Jordan. Számos kieséssel tarkított szezonjában nem tudta meggyőzni az ír csapatfőnököt attól, hogy magával vigye az F1-be, így visszatért a Fortihoz, akik színeiben megnyerte az olasz nemzeti F3-as sorozatot – ráadásul a szezonnyitón súlyos balesetbe keveredett Allan McNish-sel, melyben egy néző életét vesztette.
Az 1991-es év sem indult valami fényesen a számára, ám amikor Loláról Reynardra váltott az alakulat, Naspetti valósággal megtáltosodott. Zsinórban négy versenyt nyert, győzött Pergusában, Hockenheimben, Brands Hatch-ben és Spában is – olyan ellenfelekkel szemben, mint Damon Hill, Alex Zanardi, Heinz-Harald Ferntzen vagy épp Christian Fittipaldi. Ekkor, két versennyel a szezon vége előtt még vezette is a bajnokságot, de a végső győzelmet nem tudta megszerezni, így a trófea Christian Fittipaldihoz került.
A következő szezonban csak egy győzelem jutott neki, de így is a bajnokság második helyén állt, amikor végre megkapta a nagy lehetőséget a királykategóriában. Naspetti a szezon utolsó öt versenyén állhatott rajthoz a March, de a pontszerzés nem jött össze neki – igaz, az előtte a 17-es autót vezető Belmondónál mindenképpen jobb teljesítményt nyújtott.
A March a szezon végén kivonult az F1-ből, így Naspetti az 1993-as évet a Jordan tesztpilótájaként kezdte meg, miközben rajthoz állhatott néhány japán F3000-es futamon is – különösebb eredmények nélkül. Az ír csapat második számú autóját ebben az évben öt különböző versenyző vezette, egyikük volt Naspetti is, aki a portugál futamon kapott lehetőséget. Az olasz a 23. helyre kvalifikálta magát, majd a verseny első kiesője lett 8 kör után motorhiba miatt.
Ez volt Naspetti utolsó versenye a Formula–1-ben, s a következő évtől kezdve már a túra- illetve sportautó-versenyzésre koncentrált. Számos győzelmet aratott a BMW színeiben, de még 2009-ben is jutott neki egy siker az olasz Porsche Carrera-kupában – az igazán nagy, kiugró eredményekkel viszont adós maradt.
