Az első Formula-1-es Argentin Nagydíjat 1953-ban tartották: a Buenos Aires-i pályán Alberto Ascari és Luigi Villoresi 1-2-es győzelmet arattak a Ferrarinak, a versenyhez azonban egy tragédiát is kapcsolnak. A pályát óriási tömeg özönlötte el, a harmadik Ferrarit vezető Nino Farina balesete pedig hét nézőt ölt meg.
Kevesen tudják, de a szezont nyitó verseny után a mezőny nem tért vissza Európába. Argentínában maradtak, hogy két hét múlva, február 1-jén lefussanak egy újabb nagydíjat. Ugyanott, a Buenos Aires-i pályán.
Hogy miért volt szükség az újrajátszásra? Míg a pontokat érő futam az Argentin Nagydíj nevet viselte, a későbbi, bajnokságon kívüli verseny a Buenos Aires-i Nagydíj néven futott. Ez egy komoly tradíciókat ápoló megmérettetés volt: míg Argentin Nagydíjat korábban sosem rendeztek (vb-n kívülit sem), a főváros versenyét 1932 óta tartották meg (igaz, több kihagyással, de néha évente többször is), presztízsét pedig mutatja, hogy az olasz versenyzők már az F1 előtti időben előszeretettel látogatták, Ascari és Villoresi is többszörös győztesnek mondhatta magát.
Voltak egyéb különbségek is: a Buenos Aires-i Nagydíjat a szabadabb Formula Libre szabályok alapján tartották meg, ami lehetővé tette, hogy több argentin versenyző rajthoz álljon, akár világháború előtti technikákkal. A versenyen 24-en rajtoltak el, míg az Argentin Nagydíjon csak 16-an szerepeltek. A verseny egy kicsivel hosszabb vonalvezetésen zajlott, 97 helyett azonban csak 40 körön keresztül.
Nem jelentett azonban különbséget, hogy az egész 1953-as évet uraló Ferrari 500-ak ismét verhetetlenek voltak. Igaz, ezúttal épp Ascari esett ki, a szörnyű baleset résztvevője, Farina pedig győzött két csapattársa, Villoresi és Mike Hawthorn előtt. Az argentinok legendája, Juan Manuel Fangio nem volt szerencsés hazájában: az első versenyen kiesett, a másodikon pedig két kör hátrányban ért csak célba a 9. pozícióban.
Aki azt gondolja, a különleges felállás egyszeri alkalom volt, téved. Egészen 1960-ig nem szabadott összekeverni az egyazon pályán tartott Argentin és Buenos Aires-i Nagydíjakat, tehát az F1-es argentin verseny teljes első periódusában, melyet egy évtized kihagyás követett. A világbajnoki nagydíj után két héttel minden alkalommal (leszámítva 1959-et, amikor mindkét futam elmaradt) megrendezték a Buenos Aires-i Formula Libre versenyt. Fangio, aki elsőre balszerencsés volt hazájában, később igazi mesterévé vált a pályának: 1955 és 1957 között három éven keresztül mind a kettő nagydíjat megnyerte.
