Tény, ha egy világbajnok elköszön a sportágtól, az új arcok, új győztesek feltörését húzhatja maga után: így volt ez a kilencvenes évek közepén, amikor Alain Prost és Nigel Mansell távozása, valamint Ayrton Senna tragikus halála után került rivaldafénybe Michael Schumacher, ekkor tűnt fel a színen Jacques Villeneuve és Mika Hakkinen is. Tíz éve, Schumacher első visszavonulása után korábban ritkán látott, négyes csata zajlott a McLaren és a Ferrari pilótái között a világbajnoki címért, így valóban van igazság Bernie Ecclestone nemrég tett kijelentésében, mely szerint Nico Rosberg visszavonulása jót fog tenni a Forma-1-nek.
Egy új arc mindenképpen megkapja élete lehetőségét a Mercedesnél, mely a hírek szerint biztosan Valtteri Bottas lesz majd, a vérfrissítés pedig soha nem árt a sportág élén. Ecclestone számára azonban nem mindig volt felemelő egy bajnok elköszönése. Bár 1977-ben sikerült visszaszereznie a bajnoki címet, Niki Lauda megcsömörlött a Ferrarinál folyó politikától, egyúttal nemtetszését nyilvánította ki a maranellóiak felé, amiért az ismeretlen Gilles Villeneuve-nek is lehetőséget adtak a szezon végén. Az osztrák így akkori rekordnak számító egy millió dolláros fizetésért Ecclestone csapatához, a Brabhamhez szerződött.
Első szezonjában, 1978-ban két győzelmet szerzett, mindkettőt emlékezetes körülmények között: Svédországban Gordon Murray legendás ventillátoros autóját vitte sikerre, év végén pedig Ronnie Peterson tragédiájának árnyékában tudott a dobogó tetejére állni. 1979 azonban frusztrációkkal teli évet hozott: a szezon első 12 futamából tizenegyet kénytelen volt feladni, majd a monzai negyedik hely után Kanadában bejelentette visszavonulását, mondván, nem áll szándékában „körbe-körbe autózni.”
