1966-ban ezen a napon, december 21-én mutatták be a Grand Prix című filmet, mely a mai napig az egyik legnagyobb hatású autóversenyzés-témájú mozis alkotásnak számít, melyhez talán csak a Le Mans, a Days of Thunder és a Rush érhet fel. Robert Alan Arthur forgatókönyvét az első színes filmjét forgató John Frankenheimer vitte vászonra, méghozzá korszakalkotó technikával.
A világbajnoki címért folytatott, tragikus kimenetelű küzdelmet, valamint a versenyzők magánéletét bemutató alkotás elkészítéséhez valódi versenyeken készült felvételeket is felhasználtak, olyan helyszínek jelennek meg benne, mint Monaco, Monza, Spa, Brands Hatch, Zandvoort és a Charade, valamit többek közt Graham Hill, Jim Clark, Jack Brabham, Phil Hil, Richie Ginther, Bruce McLaren és Lorenzo Bandini is felbukkan a képeken.
A Nürburgring egy különös okból nem jelenik meg a műben: Steve McQueen és John Sturges szintén egy autóversenyzési témájú filmen dolgoztak ekkoriban Day of the Champion címmel, s a szerződésük értelmében Frankenheimer kénytelen volt átadni mind a 27 tekercsnyi felvételt, amit ott készítettek. A McQueen-féle projekt végül nem valósult meg, legalábbis ekkor – a korán elhunyt sztár végül öt évvel később készítette el, immár Le Mans címet viselő autóversenyes filmjét.
Frankenheimer alkotása nagy sikernek bizonyult, a háromórás film a 9 millió dolláros költségvetés több mint dupláját termelte ki, s ezzel az év kilencedik legnagyobb bevételt hozó alkotása lett. A film nagyszerű technikai megvalósítását három Oscar-díjjal ismerték el, köztük a legjobb vágásnak járóval, Frankenheimert pedig az amerikai rendezők éves díjára is jelölték az alkotásért.
