A szeptember 1-jei futam a 17 nagydíjból álló naptár 14. állomásaként szolgált. A bajnoki címek már ijesztően korán eldőltek Michael Schumacher és a Ferrari oldalára, így a szezon hajrája már csak ráadásként szolgált, és mindenki arra volt kíváncsi, vajon Ralf Schumacher malajziai és David Coulthard monacói sikerét követően el tudja-e még kapni bárki is a Ferrarikat a szezon során.
Spa helyzete nem volt túl rózsás azokban az időkben. Az érdeklődés lankadozott, és arról beszéltek, hogy a legendás pálya napjai meg vannak számlálva az F1-es naptárban, ami nagy érvágás lenne a sport számára.
Ilyen felvezetés után pedig éppen a legrosszabbkor jött egy olyan futam, amely aligha élesztette fel a minden átlagnézőben megbúvó lelkes rajongót, annak ellenére sem, az pedig nem sokaknak jelentett vigaszt, hogy a hétvége az eredményeket tekintve szolgáltatott azért néhány különlegességet.
Michael Schumacher indult az élről, oldalán a győzelemmel még nem rendelkező Kimi Raikkönennel, aki a legesélyesebbnek tűnt arra, hogy lecsapjon a német esetleges hibáira. Az ötszörös bajnok azonban semmi effélét nem követett el, helyette inkább a finn esett ki a ritmusból. A rajtnál Rubens Barrichello ugrotta át őt, majd amikor a második körben hibázott a Stavelot-ban, Juan Pablo Montoya kapott az alkalmon és jött fel a harmadik helyre. Ám a Williams sem bírt a Ferrari tempójával, Schumacher 15 kör elteltével már fél perccel vezetett, azaz átlagosan körönként két másodpercet vert a csapat legközelebbi üldözőjére.
Raikkönent aztán még üldözte egy kicsit a balszerencse: a bokszban időt vesztett, így David Coulthard is elé került, majd pedig meg is adta magát a motor a fiatal finn McLarenjében, így tovább már nem is kellett számolgatnia, hogy befér-e még a pontszerzők közé az első hatba. Ez a délután egyébként is meglehetősen sok motorhibát hozott, Raikkönennel együtt hatan adták fel a futamot az erőforrással kapcsolatos meghibásodások miatt.
Az előzések száma sem érte el ezt a mennyiséget, ezen a kiszámítható spái versenyen összesen öt előzést regisztráltak, ami a legkevesebb a pálya F1-es történetében, legalábbis azóta, hogy az 1980-as évek eleje óta léteznek erről feljegyzések.
Michael Schumacher pedig újabb diadalt ünnepelhetett Belgiumban, ami a szezon során már a 10. sikere volt, ezzel új rekordot állítva fel az egy évben elért győzelmek számát tekintve. Akkor ez különlegességnek számított, ám érdekes, hogy az azóta eltelt 13 szezon során, 2015-ig ezt már ötben is túlszárnyalták.
A nézőknek pedig két éven át ez maradt az utolsó emléke a Belga Nagydíjról, 2003-ban ugyanis a verseny kimaradt a naptárból, hogy aztán átalakított Buszmegálló-sikánnal térjen vissza.
