Johnny Herbert élete csaknem három évtizede összefonódott a Formula-1-gyel, ahol a Benetton és Stewart csapatok színeiben háromszor is megízlelte a győzelmet, 12 szezonon át versenyzett, később, visszavonulása után pedig számos ex-F1-eshez hasonlóan hazája tévés közvetítésében kezdett dolgozni, most a brit Sky Sports szakértője és helyszíni riportere.
Mindezt majdnem semmissé tette egy borzalmas baleset nem sokkal Formula-1-es útja kezdete előtt, 1988-ban ezen a napon. A 24 éves Herbert, aki előző évben megnyerte a brit F3-as szériát, Eddie Jordan csapatában a nemzetközi Formula 3000-ben állt rajthoz, a szezonnyitón pedig rögtön győzelemmel kezdett. Ezt néhány gyengébb futam követte, augusztusban aztán Brands Hatchben újra a pole-pozícióból startolt, ami ígéretes versenyt sejtetett.
Herbert 12 másodperccel vezetett, mikor a futamot Roberto Moreno bukása miatt félbeszakították. Mivel ilyenkor a verseny részleteit összesítették, az angol pilóta 12 másodperc előny tudatában vághatott neki a második felének. Ez azonban nem akadályozhatta meg, hogy az újraindításnál két pozíciót veszítsen. A hosszú egyenesben, a Pilgrims Drop szakasznál jártak, épp a híd alatt, mikor a mögötte haladó Gregor Foitek – a mezőnyben agresszivitásáról és meggondolatlanságáról hírhedt svájci, akivel Herbert egyszer már ütközött, ezért egy futamot ki is kellett hagynia – hátulról autójába rohant.
A két versenygép szinte frontálisan csapódott a baloldali szalagkorlátnak, majd onnan nagy lendülettel a pálya másik oldalára pattantak, út közben elsodorva még egy autót. Láncreakció indult be, sokan félrerántották a kormányt. Végül kilenc roncs maradt a pályán, leszakadt kerekek tömkelegével, számolatlan alkatrésszel együtt – bombázás helyszínére emlékeztetett autóverseny helyett. A történtek sokkolták a paddockot, és volt versenyző, aki meg volt győződve róla, nem mindenki élte túl a szörnyű bukást.
Bár látszólag a levegőben többször megpördülő, és roncsával a baleset helyszínétől legtávolabb sodródó Foitek járt legrosszabbul, a legsúlyosabb sérüléseket mégis Herbert szenvedte el. „Azt hiszem, Aguri Suzuki volt az első, aki odajött, hogy megnézze, rendben vagyok-e, de erre nem emlékszem tisztán. Amire emlékszem, hogy odajött egy pályabíró, és megkérdeztem, jól vagyok-e, aztán az autó elejéhez lépett és lenézett. Láttam, hogy változott meg az arckifejezése. Úgy tűnt, mint aki mindjárt rosszul lesz. Ez nem ígért sok jót, és azt hiszem, ez az a pont, amikor a szervezet védeni próbálja magát, és lekapcsol” – emlékezett vissza a Brand Hatchban történtekre maga Herbert.
A versenyző lábfeje, különösen bokája sérült súlyosan. Úgy tűnt, pályafutása azonnal véget ért, és még az amputáció lehetősége is felmerült. Herbert versenymérnöke közölte az őt műtő orvosokkal: tegyenek meg mindent a végtagért, amit tudnak, és csak a legvégső esetben távolítsák el.
A lábat sikerült megmenteni, majd hosszú hónapok fizikoterápiája következett. Eközben a baleset utóhangjaként kötelezővé tették a törésteszteket, és azt is szabályba foglalták, hogy a pedáloknak az első kerekek vonalánál hátrébb kell kerülniük. Herbert megváltoztatta vezetési stílusát, a versenyzőt pedig leigazolta a Benetton istálló. Még mindig bicegett, mikor az 1989-es Brazil Nagydíjon – első versenyén Brand Hatch óta – bemutatkozott az F1-ben, és rögtön első futamán egy kiváló negyedik helyen ért célba.
Herbert további pályafutásának alakulásáról már írtunk a Retro rovatban, valamint legemlékezetesebb győzelmét is felidéztük.
