Az 1996-os szezon ötödik helyszínére, a San Marinó-i Nagydíjra egy héttel az Európai Nagydíj után került sor, amelyről Retro rovatunkban nemrég megemlékeztünk. Azon a futamon, hazai pályán, a Nürburgringen Michael Schumacher a győzelemre is esélyesnek tűnt a Ferrarival, végül mindössze 0,7 másodperc hátrányban be kellett érnie a második hellyel.
A május 5-i nagydíjnak otthont adó Imola olasz pályaként, Maranellótól egy köpésnyire legalább ennyire különleges helyszín volt, ahol Schumacher újabb különleges mérföldkövet ért el új csapatával: első ferraris pole-pozícióját szerezte meg 215 ezredmásodperccel a bajnokságot vezető Damon Hill, valamint 330-cal Jacques Villeneuve előtt. Schumacher hihetetlen agresszivitással vezetett, hogy a Scuderia sikerét kívánó rajongók előtt bizonyítson, minden szűk helyet kihasznált, a rázóköveket kíméletlenül támadta. Talán ennek a következménye, hogy az időmérő végén autójának felfüggesztése magától összeroskadt. A pole birtokában azonban ez kevésbé hozta lázba Schumachert és a tifosit.
Jean Todt csapatfőnök mindenesetre gondosan figyelmeztette a rajongókat, hogy nem ígérhetnek győzelmet vasárnap, és ezt erősítette meg a reggeli warm-up is, ahol a Williams jóval szokványosabbnak mondható egy másodperces előnyt autózott. A rajt főszereplője a grove-i csapat versenyzői vagy Schumacher helyett David Coulthard volt, aki már a Nürburgringen szenzációsan indult, a hatodik pozícióból a második helyre jött fel. A McLaren-Mercedesszel ezúttal váratlan negyedik helyet szerzett, innen szökött fel az első pozícióba.
A Németországban negyedik versenyén első győzelmét megszerző Jacques Villeneuve esélyei egy újabb elsőségre hamar elszálltak, miután az első kanyarban, majd nem sokkal később is Jean Alesivel ütközött össze. A kanadai defektet kapott és kerékcserére kényszerült. Michael Schumachernek innentől Hill Williamsére kellett figyelnie, amelyet alaposan teletankoltak, ellentétben a Ferrarival. Az olaszok taktikája az volt, hogy az első etapban húzzanak el a riválistól, és így építsenek fel a korai kiállást ellensúlyozó előnyt. A taktika kidolgozása során azonban nem számítottak arra, hogy a szintén kevés üzemanyaggal rajtoló Coulthard mögé ragadnak.
Hill első kiállását 10 körrel Schumacher után teljesítette, és már a német elé jött vissza – a ferraris Coulthardot remek kivezető körével tudta maga mögé utasítani. Schumacher képes volt tartani a Williams tempóját, előzésben azonban nem reménykedett. Hill a második kiállásoknál ismét jóval tovább kint maradt, ezúttal pedig 20 másodpercet tett ki a különbség, miután ő is járt a bokszban. Schumachert előbb Mika Hakkinen blokkolta – stop-and-go büntetést is kapott érte –, majd az utolsó kör végén egyik kereke ragadt be. A német három keréken is bejött a második helyen.
Hill eközben folytatta menetelését, és öt versenyből negyedik győzelmét szerezte, csaknem kétszer annyi pontja volt a bajnokságban, mint a második helyezetett Villeneuve-nek, aki a hatodik helyig verekedte vissza magát, de végül felfüggesztése felmondta a szolgálatot. Coulthard egész addig tartotta a harmadik helyet, míg le nem fulladt a bokszban, majd autója megállt a pályán. A különösebben nem versenyképes Gerhard Bergeré lett a dobogós pozíció.
