Cikkünk 2016-ban íródott.
John Surtees nevét mindenki, akinek csak egy kicsi köze is van az autósporthoz, úgy ismeri, mint az egyetlen embert, aki két és négy keréken is világbajnoki címet tudott szerezni. Nem ő volt azonban az egyetlen, aki megfordult a gyorsasági motoros és a Formula-1-es világbajnokságban is, így megemlíthetjük például Kunimitsu Takahashit, akiről nemrég emlékeztünk meg Retro-rovatunkban. Surtees mellett a legnagyobb név, aki mindkét sorozatban megfordult, a szintén brit Mike Hailwood volt...
Az oxfordshire-i Great Miltonban született Hailwood édesapja motorkereskedésén keresztül került kapcsolatba a kétkerekűekkel, majd 17 esztendősen kezdett versenyezni. Az eredmények azonnal elkezdtek jönni, egy évvel később már a világbajnoki mezőny tagja volt, egy újabb szezon elteltével pedig már futamgyőzelmet is ünnepelhetett az Ulster Grand Prix-n.
Az 1961-es szezonban, mindössze négy évvel azt követően, hogy először versenymotorra ült, Hailwood már világbajnoki címet ünnepelhetett a 250 köbcentis kategóriában, s az 500-asok közt is csak minimális különbséggel maradt le Gary Hocking mögött. A következő években aztán nem volt megállás, Hailwood zsinórban négy bajnoki címet szerzett a csúcskategóriában, az utolsó két esztendőben minden egyes futamot megnyerve, ahol rajthoz állt.
Időközben már a négykerekűek közt is kipróbálhatta magát, sőt 1964-ben teljes szezont futhatott Reg Parnell Lotusával. Ezt követően viszont ismét a motorozásra koncentrált, újabb világbajnoki címei besöprése után viszont ismételten az autóversenyzői karriert helyezte a fókuszba. Az 1969-es Le Mans-i 24 órás harmadik helye és az 1972-es Formula 2-es Európa-bajnoki cím jelentette a csúcsot számára a négykerekűek világában, de az F1-ben is sikerült két igazán remek futamot összeraknia.
Az 1972-es Olasz Nagydíjon a Surtees színeiben második lett – épp azon a versenyen, amely a csapatalapító John Surtees, Hailwood egykori motoros riválisa számára az utolsó volt. A második dobogó az 1974-es kyalami futamon született, immár a McLaren színeiben, az azévi világbajnok, Emerson Fittipaldi partnereként. Még ebben a szezonban visszavonulásra kényszerítette egy súlyos nürburgringi sérülés, majd évekig nem is versenyzett – az 1970-es évek végén egy rövid időre még visszatért a motorversenyzéshez, ezt követően viszont végleg befejezte karrierjét.
Ezt követően Hailwood Hondák forgalmazásával kezdett foglalkozni, de nem élvezhette sokáig a civil életet: 1981. március 23-án gyermekeivel ebédért indult, amikor egy tilosban megforduló teherautóval ütköztek. A balesetben lánya, Michelle azonnal életét vesztette, míg Mike két nappal később a kórházban hunyt el. A szörnyű esetet könnyebb sérülésekkel átvészelő David azóta is ápolja apja emlékét, többször vezette versenygépeit különböző eseményeken.
Mike Hailwood negyvenéves korában hunyt el. Egy közismert történet szerint, amit a versenyző párja is megerősített, egy dél-afrikai jósnő hosszú évekkel korábban azt mondta neki, hogy egy teherautó okozza majd a halálát, még mielőtt betöltené a negyvenet...
