1954-ben ezen a napon született John Booth, aki 2010-re saját csapatával, a Manorral nevezett a Formula-1-be, amely elnevezést végül csak az istállónál töltött utolsó évében, 2015-ben használta. A szenvedélyesen versenyőrült szakember története azonban ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.
Egy sheffieldi hentes fiaként gyerekkorában elkerülhetetlennek tűnt, hogy ő is a családi vállalkozást folytassa majd, de a vérszag végül sokkal inkább a versenypályán csapta meg az orrát. Pályafutását maga is pilótaként kezdte, de a juniorkategóriáknál feljebb 30 éves korára sem jutott, noha sikerei között említhette, hogy a Formula Fordban olykor Ayrton Senna mellett állt az első rajtsorban. Idővel azonban felismerte, hogy az autó helyett inkább egy csapat kormányánál várhatnak rá nagyobb sikerek, és 1990-ben a versenyzéssel felhagyva megalapította saját istállóját Manor Motorsports néven.
Célja az volt, hogy az utánpótlás-kategóriákban alkosson maradandót, és hamar fel is jutott a csúcsra, hiszen csapata 1991-ben, 1994-ben és 1997-ben is bajnok lett a Formula Renault-ban, mielőtt feljebblépett volna a Formula-3-ba. Booth az évek során számos olyan pilóta karrierjének beindításában játszott kulcsszerepet, akik aztán világszinten is legjobbak közé léptek. Versenyzett például nála Kimi Raikkönen, Lewis Hamilton, Paul di Resta, Lucas di Grassi, sőt, még Christian Horner is, akivel aztán évekkel később már az F1-ben lettek kollegák.
Booth azonban sokáig nem is gondolt arra, hogy Formula-1-es babérokra törjön. „Soha nem törekedtem erre, túl távoli volt az egész. Az F1-ben évente 300 millió fontokat költöttek a legnagyobb gyártók, szóval nyilvánvaló volt, hogy ha nem vagyok én is autógyártó vagy egy arab bank, akkor túl nagy ugrást jelentene” - mondogatta sokáig.
Ám 2009-ben mégis olyan lehetőség nyílt meg előtte, amit nem hagyhatott ki. Amikor az FIA elnöke, Max Mosley pályázatot írt ki három új csapat felvételére azzal az ígérettel, hogy minden résztvevő költségvetését 40 millió fontban maximalizálja, Booth hirtelen elérhetőnek érezte az F1-et, és régi szövetségesével, Graeme Lowdonnal együtt beadták a nevezést.
El is nyerték a részvételi jogot, így 2010-ben ott lehettek a rajtrácson, előbb a Virgin, majd pedig a Marussia szövetségeseként, noha útjukat folyamatosan különféle akadályok nehezítették, kezdve azzal, hogy debütálásukkor a hírek szerint túl kicsire szabták az autójuk benzintankját, hamarosan pedig az is bebizonyosodott, hogy tervük, a szélcsatorna nélküli, kizárólag CFD-technológián alapuló fejlesztési modelljük sem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
A mezőny utolsó helyeiről képtelenek voltak elmozdulni, ráadásul azzal a napjainkban már szerencsére ritkaságnak számító helyzettel is meg kellett birkózniuk, hogy előbb Maria de Villota, majd pedig Jules Bianchi személyében két versenyzőjük is halálos kimenetelű balesetet szenvedett. De mégis ők maradtak fenn legtovább a 2010-ben érkező újonc csapatok közül, és amikor már úgy tűnt, hogy 2014 végén le kell húzniuk a rolót, a következő év elején Booth és Lowdon lázas munkájának és befektetők utáni kutatásának köszönhetően csodával határos megmenekülést mutatott be a csapat.
John Booth első F1-es periódusának vége pedig ironikus módon akkor jött el, amikor a csapata talán a legbiztosabb lábakon állt. 2015-ben ugyanis összekülönböztek az istállóba pénzt pumpáló Stephen Fitzpatrickkal, ami az addigi vezetőség távozását vonta maga után, így Booth is elhagyta az F1-es csapatot, ami innentől már biztosan nem lesz ugyanaz a Manor, amit ő maga két és fél évtized során felépített.
