„Undorító dolgok történtek mostanában” – ez a mondat megalapozta Damon Hill antréját Adelaide-ben, az 1994-es szezon végjátékának helyszínén. A döntő futamra mindössze egyetlen pont hátránnyal megérkező brit versenyző az idényzárót megelőző szerdán fakadt ki a sajtónak arról, hogy a csapat nem áll mögötte a harcban.
„Úgy érzem, hogy semmit nem tettek azért, hogy úgy érezzem, támogatnak engem a bajnoki cím megnyeréséért” – mondta Hill, majd így folytatta. „Tárgyaltam velük a szerződésemről: érvényesítették az opciós jogukat a következő szezonra, én viszont úgy érzem, hogy sokkal jobb vagyok, mint a szerződésem mondja...”
„Arról szól ez a vita, hogy úgy érzed-e, a csapat is felismerte az értékeidet. Kilenc futamot nyertem idén, karrierem mindössze második szezonjában az egyes számú pilóta szerepét kellett magamra vállalnom, de így is csak egy pontra vagyok a bajnoki listavezetőtől az utolsó futam előtt” – panaszkodott Hill, aki a szezonzáróra visszakapta maga mellé Nigel Mansellt, az 1992-es idény világbajnokát.
A problémák anyagi természetű része pedig épp vele függött össze, Hill ugyanis azt nehezményezte, hogy a teljes szezonra mindössze 300 ezer fontot fizet neki a csapat, miközben Mansell futamonként 950 ezret kapott arra a négy versenyre, melyeken részt vett. Hill úgy érezte, nem becsülik meg, hiszen hiába szállította az eredményeket, csapata sokkal többre tartja veterán alkalmi csapattársát, aki időről időre beugrik.
Érzéseit jóval később így idézte fel: „Nagyon ingerült lettem, mivel csak Nigellel foglalkoztak, miközben én azt gondoltam: ő már nem lehet bajnok! Persze, már korábban volt, de most nem lehet, én viszont igen! Miért foglalkoznak ennyit Nigellel? Végül idáig jutottam: nem értem, de nem is érdekel! Egyszerűen csak a vezetéssel foglalkozom majd. Nagyon sokáig csodáltam ezeket az embereket, nagyon szerettem volna őket lenyűgözni, de végül rájöttem, hogy ez soha nem fog sikerülni.”
A történet végkifejlete ismert: Hill végül megegyezett a csapattal, s egészen 1996-ig a Williamsnél maradt, amikor végül megszerezte a világbajnoki címet. Azonban ez volt az utolsó versenye a grove-iakkal, innen már nem volt folytatás, s végül címvédőként az Arrowshoz vitte az 1-es rajtszámot.
