Ma ünnepli 68. születésnapját a Formula-1 történetének egyetlen liechtensteini versenyzője, Rikky von Opel. A név nem véletlenül egyezik meg a jelenleg a General Motors alá tartozó német márkáéval: dédapja a gyár alapítója, Adam Opel, apja pedig húszas években rakétameghajtású autókkal kísérletező Fritz von Opel volt.
Rikky, avagy becsületes polgári nevén Frederick egyébként nem Liechtenstein szülötte: New Yorkban látta meg a napvilágot, s csupán a kedvező adózási feltételek miatt költözött a miniállamba. A család vagyona természetesen számos ajtót megnyitott előtte, csak éppen a család nem tudott erről eleinte: karrierje kezdetén ugyanis von Opel álnéven, Antonio Broncóként versenyzett, hogy az „otthoniak” ne tudjanak arról, milyen fába vágta fejszéjét.
Aztán persze amikor jöttek a sikerek, már senkit nem zavart, hogy az Opel név versenyzőként is feltűnik Európa pályáin. Az ekkor 23 éves versenyző 1970-ben remekelt a Formula Ford-sorozatban, két évvel később pedig F3-as bajnoki címet szerzett, többek közt a hatalmas tehetségnek tartott, s korai haláláig az F1-ben is többször megvillanó Tony Brise ellenében.
Ezt a sikert már a legendás Mo Nunn csapata, az Ensign színeiben érte el, s mivel von Opel úgy érezte, eljött az idő a továbblépésre, elővette csekkfüzetét, s tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot csapatfőnökének: tervezzen neki egy autót, s lépjenek be együtt a Formula-1-be. Így született meg az Ensign Racing Formula-1-es csapata, mely 1973 közepétől egészen 1982-ig szerepelt a Formula-1-ben, s hosszabb-rövidebb ideig olyan versenyzőket tudhatott soraiban, mint Chris Amon, Jacky Ickx, Derek Daly, Clay Regazzoni, sőt egy verseny erejéig még Nelson Piquet is, aki 1978-ban az Ensign színeiben mutatkozott be a Formula-1-ben.
Az Ensign, s ezzel együtt von Opel az 1973-as Francia Nagydíjon mutatkozott be, s hamarosan bizonyította, hogy több egyszerű fizetős versenyzőnél. Zandvoortban, mindössze harmadik versenyhétvégéjén a bravúros 14. helyre kvalifikálta az újonc istálló autóját, majd Ausztriában és Monzában is jól szerepelt. A következő évben viszont csak egyetlen edzést teljesített a csapattal: az idénynyitó argentin hétvége időmérőjét követően úgy döntött, hogy nem áll rajthoz a nehezen kezelhető autóval, s azonnali hatállyal otthagyta az Ensignt, mindent Mo Nunnra hagyva.
Hamarosan viszont ismét feltűnt mezőnyben, az európai szezon kezdetén már egy gyári Brabhamben ült, ám nem tudta kihozni az autóból, ami benne volt. Amikor hatodik hétvégéjén második sikertelen kvalifikációját teljesítette, úgy döntött, hogy nincs tovább, s váratlanul elhagyta a csapatot, s ezzel együtt az egész Formula-1-et – autóját a brazil Carlos Pace vette át, aki szezonzárón dobogóra állt a Brabham színeiben.
