Ma 102 évvel ezelőtt, 1913. február 4-én született meg az angliai Chichesterben Richard „Dick” Seaman, aki rövid élete és karrierje során is maradandót tudott alkotni az autósportban – hogy megítélése kissé felemás, az annak tudható be, hogy brit létére horogkeresztet viselő autókkal száguldozott a világ versenypályáin...
Persze az ifjú brit karrierje hazájában kezdődött: a Cambridge-ben tanuló Seaman 21 éves korában bejelentette a szüleinek, hogy őt csak a versenyzés érdekli, így felhagy az iskolával, és csatlakozik Whitney Straight istállójához. Voiturette-kategóriában rögtön a második versenyén dobogós eredményt ért el, a harmadikat pedig meg is nyerte – bár a sikert beárnyékolta csapattársa és barátja, Hugh Hamilton halála.
Seaman családi háttere nem volt épp ideális: édesapja megbetegedett, s 1935 elején elhunyt, édesanyjával pedig rengeteget vitázott, mindenekelőtt a karrierjén. Miután Seaman a következő két évben számos sikert ért el, győzött a Man-szigeten, Csehországban és Olaszországban is, ráadásul ő nyerte a második Doningtoni Nagydíjat 1936-ban, nagy lépésre szánta el magát, amivel édesanyja nem tudott egyetérteni...
A brit versenyzőt 1936 végén a Daimler-Benz hívta tesztelni, amire nem tudott nemet mondani, s miután teljesítményével meggyőzte Alfred Neubauert, Adolf Hitler engedélyével a Mercedes szerződtette őt a következő évre. Első évében csendesebb teljesítményt nyújtott, a másodikban viszont igazolta, hogy miért szolgált rá a Mercedes-szerződésre.
Az 1938-as Német Nagydíjon Seaman nagyszerű győzelmet aratott Caracciola és két Auto Union előtt, ám hazájában ezt aligha fogadták túl nagy örömmel, hiszen Seaman náci karlendítéssel ünnepelt a dobogón. Édesanyját hamarosan sikerült még jobban felbosszantania, amikor az asszony ellenérzéseit figyelmen kívül hagyva feleségül vette Erica Poppot, a BMW igazgatójának lányát.
Bár kétségtelen, hogy jobb oldali nézeteket vallott, semmiképp sem tarthatjuk Seamant a náci rendszer őszinte hívének. A visszaemlékezések szerint inkább arról van szó, hogy sokáig nem ismerte fel a körülötte folyó dolgok valódi mivoltát... 1939 tavaszán aztán levelet írt régi mentorának, Lord Howe-nak, hogy szerinte érdemes lenne-e elhagynia Németországot, és hazatérni, ám a brit előkelő úgy felelt erre, hogy maradjon csak, mert mindenkinek szívességet tesz azzal, ha britként jóban van a németekkel.
Dick Seamannek nem kellett megérnie, hogy a rendszer, melynek akarva-akaratlanul is részévé vált, lángba borítsa Európát. Az 1939-es szezon első bajnoki értékelésbe számító futamán, a spái Belga Nagydíjon az akkor 26 éves brit túl sokat kockáztatott a felszáradó pályán, megcsúszott, és egy fának csapódott, miközben vezette a versenyt. Az autó kigyulladt, s csak túl későn sikerült kiszabadítani őt az eldeformálódott pilótafülkéből.
Seamant kórházba vitték, ám égési sérülésein már nem lehetett segíteni. Halálos ágyán még beszélt versenymérnökével, akinek ezt mondta: „Túl gyorsan mentem a körülményekhez képest. Az egész az én hibám volt. Sajnálom” – mondta a brit versenyző, akinek fényképét emlékezésként a világ összes Mercedes-kereskedésében kiakasztották a tragikus balesetet követően...
Temetésére, a közelgő háború előtt talán utoljára, Londonba utaztak a Mercedes és a nagy rivális Auto Union képviselői is. Dick Seamant, az egyetlen versenyzőt, aki egy Ezüst Nyíl volánja mögött életét vesztette, a Putney Vale temetőben helyezték végső nyugalomra, ahol bő fél évszázaddal később James Hunt is csatlakozott hozzá...
