A Magyar Autósport Legendái nevű Facebook-csoportban tette fel a kérdést egy kommentelő, hogy vajon ki mehetett még Ferjáncz Attila idejében hasonló szintű autókkal, amikor szinte mindenki Ladákkal, Trabantokkal versenyzett a hazai ralibajnokságban. Erre válaszolt Zsembery Barnabás, Ferjáncz akkori legendás navigátora, Zsembery Jenő fia.
A poszt itt olvasható el, mi idézzük a szöveget:
"Sok írás jelent meg Attiláról, de az egészen kezdetekkor történteket nem nagyon boncolgatták, pedig ott van a titok nyitja!
1967-ben a Merkur és a Magyar Autóklub jóvoltából három teljesen egyforma Gr.1-es Renault R8 Gordini érkezett Magyarországra. A megállapodás az volt, hogy az autók maradnak Autóklub-tulajdonban és a kiszemelt versenyzők a nemzetközi versenyeken indulhatnak vele. Két autó pilótája nem volt kérdéses! Hollós István volt motorversenyző, aki Steyr Puchhal 1966-ban nyert már Eb-futamot pályán, joggal került az egyik autó volánja mögé. A másikat Kelemen Feri bácsi mint öreg róka kapta meg, aki akkoriban Dr. Pulváry Károllyal az oldalán versenyzett! Ebben az volt a logika, hogy Hollós, az akkori fenegyerek majd szállítja az eredményeket, ha bármi történik, ott lesz Kelemen Feri bácsi, aki megbízható pilóta és bármi van, célba fog érni. Ott volt a harmadik autó, amelyik egyáltalán nem Ferjáncznak volt fenntartva. Úgy nézett ki, hogy Krisztics Dezső fog vele menni, de miután volt tavasszal az elosztás előtt még hazai verseny, az volt a döntés, hogy aki jobb helyezést ér el a versenyen, az kapja meg! Ez Attilának sikerült jobban, ezért ő ülhetett bele a harmadik autóba! (Ebből volt is átmenetileg mosolyszünet a két versenyző között!)
Az első versenyre menet (akkoriban lábon mentek külföldre) még az odaúton a rajt előtt le lett zúzva az egyik autó. A másik verseny közben lett úgy megtörve, hogy ki kellett vele állni. A célba csupán egy autó érkezett meg értékelhetően: Ferjáncz Attila! Annyira nem kedvezett akkoriban a légkör Attilának, hogy mindenki csak a szerencséről beszélt. A következő nemzetközi verseny azonban ugyanezt az eredményt hozta! Egy Gordini a célban!
Év végén Hollós Pista visszaadta az autót, hogy ez egy vezethetetlen sz.r! Kelemen Feri bácsi pedig belátta, hogy magas laszti neki ez az autó! Ott volt tehát két autó nulla eredménnyel. Az egyik végül Krisztics Dezsőhöz került, a másik pedig Jancsó Gyula bácsié lett! (Ekkor már eladták az autókat és magántulajdonba kerültek!) Gyula bácsi hobbista volt, ő csak autózni szeretett, Krisztics Dezsőhöz viszont sok reményt fűztek mert fiatal, jókezű srác volt – mégse tudta megugrani a feladatot, pedig adva volt minden!
Az eredmények év végi mérlegelése után a Renault gyár sportosztálya úgy döntött, hogy elismerve és méltatva Attila eredményeit az ő autója kap egy gyári Gr.2-es tuningot. A másik két autóhoz pedig beszerzési áron biztosította a szükséges alkatrészeket, tehát talpra lettek állítva.
A következő évek az autók teljesítményeitől teljesen függetlenül ugyanazt a képet mutatták! Bárki ült a Gordinikba, nem tudott eredményt felmutatni vele, pedig voltak tervek, elhatározások, csak a pályán mindez nem mutatkozott meg!
A történet itt véget is érhet, mert az okfejtés lényege csupán annyi, hogy nem egy pénzes apuka vásárolt egy ütős autót a kisfiának és azzal verte meg az ellenfeleket (persze ehhez is tudás kell!), hanem azonos feltételek mellett, bizonyos tekintetben még hátrányból is indulva többszörösen bizonyította a rátermettségét, hogy a Renault gyár támogassa! Ez a lehetőség másoknak is le volt osztva, csak nem tudtak élni vele!
Két dolgot azonban még hozzáteszek ehhez! Az egyik az, hogy Attilának óriási szerencséje volt hogy Apám ült be mellé és megtanította neki azt, hogy hogyan kell eredményesen célba érni egy raliversenyen! Ennek a tudománynak élete során nagyon sokszor tudta hasznát venni! A másik, hogy Attila hosszú időn keresztül kizárólag a Volán SC. miatt indult az ob-futamokon, mert a klubokat az elért hazai eredmények alapján minősítették!
Hát, így történt 55 évvel ezelőtt!…"
