Gyarmati Ariel: Elég nehezen indult számunkra az első rallye2-es futamunk, az évadnyitó 9. Eger Rallyen. Szombat késő este rajtoltattak el minket az 1. gyorsaságin, de akkor is csúszással. Egy sajnálatos baleset miatt azt a szakaszt etappá nyilvánították, így mindössze csak 3-4 kilométert tudtunk versenytempóban autózni. Vasárnap délután álltunk ismét rajthoz, s a nap első gyorsaságiját sikerült is hiba nélkül teljesítenünk. Nagyon jó időt mentünk, vezettük a rallye2 abszolút értékelését is.
A 2. szakaszon bekövetkezett a szerencsétlen balesetünk. Egy elágazás kereszteződésében, egy nagyon tempós résznél elszállt a fék a BMW-ből, és frontálisan becsapódtunk a partoldalba. A verseny ezzel számunkra véget ért, mi pedig a kórházban kötöttünk ki. Nekem eltörött az egyik csigolyám, valamint a lábfejem is, három helyen. Jó pár bajnoki fordulót ki kell emiatt hagynom, de bízom benne, hogy az idén még rajthoz tudok állni. Ez elsősorban annak a függvénye, hogy mit mondanak az állapotomról az orvosok, illetve mikorra áll össze újra a technika. A kocsi sajnos nagyon csúnyán összetörött, így kevés alkatrészt használhatunk majd fel az újjáépítéshez, amit a nulláról kell ismét kezdeni.
Nagyon bosszant, hogy másodszor estünk ki fékhiba miatt, és ráadásul ez most nagyon súlyos következményekkel járt. Ha nem esünk ki, akkor magabiztosan nyertük volna a kategóriánkat, az F csoportot és az egész rallye2-t is.
Bibliák István:Megint bebizonyítottuk azt, hogynagyon gyorsak vagyunk, és ha célba tudjuk kormányozni az autót, akkor verhetetlenek vagyunk. Ismét nem a mi hibánkból következett be a baj, de pont emiatt a jövőben sok mindent át kell majd strukturálni a versenyzésünkre, a BMW felkészítésére vonatkozóan. A hétvégén is nem kis előnnyel nyertük az első gyorsasági szakaszt, s tovább növelhették volna ezt a különbséget, ha nincs a baleset. Csak annyit hallottam a 4. gyorson,baloldalról, hogy Ariel ordít, hogy nincs fék! Ez után a szalagkorlátot és a gumikat irtottuk jó pár méteren keresztül, majd egy hatalmasat csattantunk. Nem kívánom ezt az érzést senkinek sem! Rettenetes volt! Közel 150 km/h-s sebességgel ütköztünk frontálisan a partoldalba.
Miután megálltunk, leáramtalanítottam az autót, kimásztam és húztam ki Arielt is a navigátori oldal felé. Az MNASZ új, GPS-szel ellátott SOS kapcsolójának köszönhetően rövid időn belül a segítségünkre siettek a szervezők és a mentősök. Köszönjük szépen mindenkinek, aki aggódott, izgult értünk! Én már vasárnap este kijöhettem a kórházból, Arielt viszont még benntartják egy ideig. Nekem deréktól felfelé, egészen az orromig tele vagyok zúzódásokkal, és megsérült a légcsövem és a nyelőcsövem is, így most nagyon fájdalmas minden mozdulat. Én egy hét alatt rendbe jövök, Arielért viszont jobban izgulok. Most a legfontosabb a felépülés, aztán hogy utána mi következik, azt majd közösen megbeszéljük.
