Amikor talán már azt hihettük, hogy a sok éve húzódó találgatásokból és pletykákból semmi nem lesz, akkor a Yamaha és a Pramac Racing tavaly bejelentette, hogy leigazolták 2026-ra Toprak Razgatlioglut. Ezzel hosszú évek után szerződik át egy igazi nagyágyú a Superbike-világbajnokságról a MotoGP-be: ami nem jött össze soha a rekorderbajnok Jonathan Rea-nak, az most összejött az északír egyeduralmát megtörő töröknek.

Az nem is kérdés, hogy a háromszor WSBK-világbajnok Razgatlioglu megérdemli a lehetőséget, egyértelműen az utóbbi évek legtehetségesebb versenyzője a szériamotoros sorozatban, nem mellesleg egy igazi showman. Az viszont más téma, hogy sikeres is tud-e majd lenni a MotoGP-ben is, az előző évtizedek példái ugyanis azt mutatták, hogy a superbike-os eredmények nem jelentenek garanciát arra, hogy egy adott motoros a kategóriaváltás után is megállja a helyét, sőt. Az alábbiakban összeszedtük a legnevesebb és legsikeresebb átigazolókat.

Noriyuki Haga

WSBK: 312 rajt, 43 győzelem, 3x vb-2., 4x vb-3.

MotoGP: 32 rajt, 1 dobogó

Bár vb-címig sosem jutott, kétségtelenül a legnagyobb Superbike-világbajnoki legendák közé tartozik Noriyuki Haga, aki a 2000-es években a széria élmezőnyének meghatározó szereplője volt, és többször is rendkívül közel került ahhoz, hogy csúcsra is érjen. A MotoGP-ben azonban nem sok babér termett neki, pedig kétszer is átigazolt oda egy-egy szezonra: 2001-ben az akkor még 500 köbcentis kategóriában, majd 2003-ban immár a MotoGP névre hallgató géposztályban sem jött össze neki egyetlen pódium sem – igaz, egy 1998-as szabadkártyás hazai indulás alkalmával azért jegyzett egy harmadik helyezést a csúcssorozatban.

Troy Bayliss

WSBK: 156 rajt, 52 győzelem, 3 vb-cím

MotoGP: 45 rajt, 1 győzelem, 5 dobogó

Mindössze a második teljes WSBK-idényében világbajnok lett Troy Bayliss, majd 2002-ben csak egy hajszállal maradt le a címvédésről egy örökké emlékezetes párharcban Colin Edwards ellen. Ezt követően érkezett meg a MotoGP-be, ahol azonban csupán dobogókig jutott a Ducatival, majd a 2005-ös hondás szezont be sem tudta fejezni sérülés miatt. 2006-ra visszatért a Superbike-ba, ahol ismét vb-t nyert – ennek elismeréséül pedig ő helyettesíthette a sérült Sete Gibernaut az évadzáró Valenciai GP-n, amelyet beugróként nagy szenzációt keltve meg tudott nyerni. Ez volt az utolsó és legnagyobb sikere a MotoGP-ben, a WSBK-ban azonban 2008-ban még nyert egy harmadik vb-t is.

Colin Edwards

WSBK: 175 rajt, 31 győzelem, 2 vb-cím

MotoGP: 196 rajt, 0 győzelem, 12 dobogó

Az említett ikonikus 2002-es diadal már a második volt Edwards Superbike-világbajnoki karrierje során a 2000-es első cím után, ami 2003-ra MotoGP-ülést eredményezett az amerikainak. A katasztrofális Aprilia RS Cube-projekttel viszont top 10-es helyezésekre is csak elvétve futotta neki, a szatellit Hondára és a gyári Yamahára felülve viszont már gyűjtött dobogókat. A legnagyobb siker kapujában a 2006-os Holland TT-n járt, amikor Nicky Haydennel a győzelemért csatázva eldobta a motort az utolsó kör utolsó sikánjában. Futamot ezután sem nyert Edwards, viszont egészen 2014-ig a királykategória mezőnyében maradt különböző csapatoknál, így a hosszabb pályafutást elérők közé tartozik.

Neil Hodgson

WSBK: 147 rajt, 16 győzelem, 1 vb-cím

MotoGP: 16 rajt, legjobb helyezés: 8.

Neil Hodgson fölényesen nyerte meg a 2003-as Superbike-világbajnoki címet, ezután szerződtették le 2004-re a MotoGP-ben a Ducati második számú csapatába. A brit klasszis azonban soha nem érzett rá igazán a Desmosedicire, a top 10-be is csak elvétve jutott be a végül az egyetlen királykategóriában eltöltött szezonjában. Érdekesség, hogy az általa 2003-ban a WSBK-ban a címért legyőzött Ruben Xaus a csapattársaként azért szerzett egy dobogót és a legjobb újoncként zárta az idényt a GP-ben – igaz, a spanyol is csupán két évadot húzott le a gyorsaságimotoros-vb csúcskategóriájában.

Chris Vermeulen

WSBK: 66 rajt, 10 győzelem, vb-2.

MotoGP: 73 rajt, 1 győzelem, 7 dobogó

2004-ben győzelmekig, 2005-ben pedig vb-esélyességig jutott a Superbike-ban Chris Vermeulen, akinek a cím nem jött össze Troy Corser ellenében, mégis ülést érdemelt 2006-ra a MotoGP-ben. Méghozzá egyből gyárit: egyértelműen a Suzuki egyik vezéralakja volt az ausztrál a 2000-es évek második felében, legnagyobb sikerét pedig a 2007-es Francia Nagydíjon esőben aratott szenzációs győzelem jelentette, amely közel egy évtizedig a „kékek” utolsó diadala is volt a MotoGP-ben. Végül összesen négy idényt teljesített a királykategóriában, mielőtt két évre még visszatért a WSBK-ba.

James Toseland

WSBK: 201 rajt, 16 győzelem, 2 vb-cím

MotoGP: 35 rajt, legjobb helyezés: 6.

James Toseland 2004-ben Ducatival, 2007-ben pedig Hondával diadalmaskodott a WSBK-ban, utóbbi sikere után kapott lehetőséget a Tech3 Yamahánál. És úgy tűnt, be is fog robbanni, hiszen a katari nyitányon egyből az első sorba kvalifikálta magát, majd hatodik lett a futamon – hogy aztán végül ez is maradjon a legjobb eredménye a MotoGP-ben eltöltött két szezonja során a britnek.

Ben Spies

WSBK: 28 rajt, 14 győzelem, 1 vb-cím

MotoGP: 55 rajt, 1 győzelem, 6 dobogó

Ben Spies az utolsó versenyző Razgatlioglu előtt, aki Superbike-világbajnokként érkezett meg a MotoGP-be. Miután az amerikai szériából érkezve 2009-ben egyből megnyerte a WSBK-címet Haga előtt, 2010-re már a MotoGP-ben kapott helyet egy szatellit Yamahán, majd egy évvel később már őt szerződtették a gyári csapatba a Ducatihoz távozó Rossi utódjaként. Spies produkciója felemásnak volt mondható, mert bár aratott egy győzelmet Assenben, a csapattárs Jorge Lorenzótól a legtöbbször elmaradt, így amikor Rossi visszatért a hangvillásokhoz, nem volt maradása – hogy aztán 2013-ban a szatellit Ducatin elszenvedett sérüléseivel idő előtt véget is érjen a karrierje.

Cal Crutchlow

WSBK: 30 rajt, 3 győzelem, vb-5. (Supersportban világbajnok)

MotoGP: 179 rajt, 3 győzelem, 19 dobogó

„Csak” a Supersportban lett világbajnok 2009-ben, a Superbike-ban pedig „csak” győzelmekig jutott, a MotoGP-ben viszont talán Cal Crutchlow tudhatja magáénak a legsikeresebb pályafutást a váltás után. Már a Tech3 Yamahán és a Ducatin is ért el dobogókat, az igazi áttörést azonban a szatellit LCR Honda hozta meg számára: a 2016-os Cseh Nagydíjon neki köszönhetően 35 év után tudott futamot nyerni brit versenyző a királykategóriában. Ezt később még két győzelem követte, így számszakilag és a karrier hosszát illetően is a(z egyik) legeredményesebb átigazolónak számít a 2020 végén visszavonult Crutchlow.

Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!