„Négy fontos nap van egy versenyző profi pályafutásában: amikor bemutatkozol a világbajnokságon, amikor megszerzed az első győzelmedet, amikor megnyered az első címed és amikor bejelented a visszavonulásod. Nos, ez a nap most jött el a számomra” – ezekkel a szavakkal kezdte a csütörtök délutánra összehívott rendkívüli sajtótájékoztatót Jorge Lorenzo. Már a délelőtti meghívó alapján sejteni lehetett, a spanyol pedig megerősítette: a most hétvégi Valenciai Nagydíj lesz az utolsó futama a MotoGP-ben, az évad végén szögre akasztja a bukósisakját.
„Minden akkor kezdődött, amikor hároméves voltam, majdnem harminc évig éltem ennek a sportnak” – folytatta a spanyol, akinek bejelentése okán a teljes valenciai sajtóterem megtelt versenyzőtársakkal, csapatvezetőkkel és újságírókkal. „Azok, akik velem dolgoznak, tudják, mennyire maximalista vagyok, ez pedig rengeteg motivációt igényel. Ezért volt az, hogy a Yamahánál eltöltött kilenc év után, amely talán a karrierem legszebb időszaka volt, úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem. Ezért döntöttem úgy, hogy átigazolok a Ducatihoz, ami nagy lendületet adott nekem, és bár az eredmények rosszak voltak, ezt a motivációt használtam ahhoz, hogy folytassam, ez pedig végül a fantasztikus mugellói győzelmet eredményezte a Ducati-szurkolók előtt.”
„Aztán később elértem azt, amire a legtöbb versenyző vágyik: a HRC motorosa lettem a Repsol Hondával. Sajnos a sérülések elég hamar rányomták a bélyegüket a teljesítményemre, fizikailag nem voltam olyan állapotban, hogy gyors és versenyképes. Ráadásként a motor sem passzolt hozzám, ez így együttesen sok problémát okozott nekem. Ugyanakkor sosem vesztettem el a türelmet, arra gondolva, hogy csak idő kérdése a dolog. Aztán amikor megláttuk a fényt az alagút végén, jött a barcelonai teszten elszenvedett elég csúnya baleset, néhány nappal később pedig újra buktam Assenben, aminek mindenki tudja a következményeit. Ahogy a sóderágyban gurultam és felálltam, azt mondtam magamnak: ’oké, Jorge, ez tényleg megéri azok után, amiket elértem?’. Utána hazamentem, és úgy döntöttem, adok még egy esélyt, nem akartam elkapkodott döntést hozni, ezért folytattam.”
„De az igazság az, hogy akkor túl magas volt a hegy, amit meg kellett volna másznom, ehhez pedig már nem találtam motivációt és türelmet. Mindannyian tudjátok, hogy imádok motorozni, versenyezni, imádom ezt a sportot, de mindenekelőtt imádok nyerni, és egy ponton ráeszméltem, hogy ez rövid időn belül nem lehetséges. Sajnálom a Hondát, főleg Albertót, aki ezt a lehetőséget adta nekem. Emlékszem az első találkozónkra tavaly, amikor mondtam neki, nehogy rossz döntést hozzon valakinek a leigazolásával, szerződtessen engem, én nem fogok csalódást okozni. De csalódást okoztam. Ugyanakkor úgy vélem, mindenki számára ez a legjobb döntés: a Honda és Jorge Lorenzo nem engedheti meg magának, hogy csak néha szerezzen néhány pontot” – fogalmazott őszintén a motoros.
Újságírói kérdésre azt is elmondta Lorenzo, hogy a végleges döntés a sepangi futam után fogalmazódott meg benne, s azt követően tudatta ezt Alberto Puig Repsol-menedzserrel. A spanyol persze hozzátette: természetesen a karrierje egészét tekintve van oka örömre, hiszen öt világbajnoki címet is tudott nyerni – kettőt a 250 köbcentis géposztályban, hármat pedig a MotoGP-ben (a karrierjéről egyébként egy érzelmes és látványos videós összeállítást is levetítettek). Ami pedig a legszebb emlékeit illeti: az első helyre mindenképp a 2010-es Malajziai Nagydíjat teszi, ahol először nyert vb-t a királykategóriában, de a top 5-be még belefér az első futamgyőzelme Brazíliából, az első vb-címe a 250-esek között, valamint a 2013-as asseni futam, amikor másfél nappal a kulcscsonttörését követően állt rajthoz és lett ötödik, illetve az utolsó összetett elsősége 2015-ből.
A sajtótájékoztatón részt vett Carmelo Ezpeleta, a Dorna elnöke is, aki nem meglepő módon azt jelentette be, hogy Lorenzót is beveszik a MotoGP Legendák közé: a beiktatásra a jövő évi Spanyol Nagydíjon, Jerezben kerül sor.
