Úgy gondolom, hogy Niki Lauda és a Ferrari kapcsolata, nem csak Enzóval, hanem az egész csapattal való viszonya már jóval az 1977-es szezon előtt megromlott, és ennek gyökerei az 1976-os szezonban és Lauda életveszélyes balesetében keresendőek, amit a Nürburgringen szenvedett el.
Bár ott voltam, de magam sem hittem el, hogy hat-héttel a félelmetes balesetet követően, ami után már az utolsó kenetet is megkapta Lauda a 4. helyen végez az Olasz Nagydíjon. 1976 őszén Lauda igazán bizonyította a bátorságát és az elszántságát. Igazából senki sem várta azt, hogy Lauda versenyezni fog még 1976-ban, még a saját csapata sem, így a Ferrari felvette a kapcsolatot egy másik pilótával, Carlos Reutemannal, akit egy futam erejéig (Olasz Nagydíj) be is ültettek a harmadik Ferrariba, majd szabadságra küldtek az év végéig. Lauda ugyanis nem örült Reutemann szerződtetésének, egyrészt azért, mert sohasem kedvelték egymást az argentin pilótával, másrészt azért, mert Lauda úgy érezte, hogy leírta őt a csapat.
Végül Lauda az utolsó futamon 1 ponttal elvesztette a világbajnoki címet James Hunttal szemben, amikor a szezonzáró Japán Nagydíjon a második körben a szakadó eső miatt Lauda kiállt a bokszba és feladta a futamot. A Ferrari vezetői próbálták azt sugallni, hogy probléma volt az autóval, Lauda azonban a tőle megszokott nyers őszinteséggel egyből beismerte, hogy a nevetséges és veszélyes körülmények miatt adta fel a futamot.
Ennek a nyilatkozatnak azonban Maranellóban nagyon nem örültek. Enzo Ferrari korábban is úgy vélte, hogy Lauda túl korán tért vissza a balesetből, és végül a végkifejletet ismerve az egész csapatnak az volt a véleménye, hogy Laudának vissza sem kellett volna már ülnie az 1976-os szezonban az autóba, mert a bajnokság úgy is elveszett, de legalább Lauda hiányában lett volna egy jó okuk arra, hogy megmentsék a csapat arcát. Ezen a ponton állítólag az is felmerült, hogy Lauda az 1977-es szezonra nem pilótaként, hanem csapatvezetőként maradjon a maranellói gárdánál, Lauda válaszát azonban sajnos nem lehet leírni, mert az nem tűrt nyomdafestéket.
Lauda végül az 1977-es szezont is a Ferrarinál kezdhette meg, mint pilóta, de mivel a csapat már aláírt Reutemannal, így a Laudával mindig jó viszonyt ápoló Clay Regazzoninak ajtót mutatott a Ferrari. A csapat számára nem volt egy könnyű év az 1977-es, de Lauda végül megszerezte a bajnoki címet, maradni azonban már nem akart, így még a szezon vége előtt megegyezett Bernie Ecclestone-nal és aláírt a Brabhamhez az 1978-as szezonra, amit be is jelentett a Ferrarinak, majd miután a bajnoki címet megnyerte a Ferrari a szezon utolsó két futamára már Gilles Villeneuve-öt ültette be Lauda autójába.
