Ritkán láthatunk olyan tiszta rajtot a szűk utcai pályákon suhanó Formula-E-ben, mint ami most Monacóban történt: noha több esetben is hárman egymás mellett fordultak el az 1-es kanyarban, mégis minden autó sértetlenül túljutott rajta. A pole-ból rajtoló Vergne megtartotta a vezetést, mert hiába érkezett meg mellé Wehrlein, a belső ív birtoklása a startot követő pillanatokban döntő fontosságúnak bizonyult.
A DS Techeetah franciája hamar ki is tudta autózni azt az 1-2 másodperces előnyt, ami a Formula-E-ben már-már kényelmesnek mondható, mögötte Wehrlein vezette az üldözők sorát, amíg a mögötte állók meg nem próbáltak ezen változtatni. Itt Monacóban a támadó mód „felvétele” nem jár túl nagy időveszteséggel, hiszen a visszafordítót követő egyenes szakaszra került, viszont jótékony hatása látványos volt: amint Rowland és Massa elsőként aktiválták azt az élmezőnyből, rögtön sikerült is áthámozniuk magukat Wehrleinon, a Nissan britje vette így át az elsőszámú üldöző szerepét.
A versenyidő felénél aztán felélénkült a középmezőny is, ami már nemcsak szemfüles előzéseket, de néhány ütközést is hozott. A Jaguarnál Nelson Piquet-t nemrég leváltó Alex Lynn el is veszítette a védőelemet az egyik első kerekéről, ami miatt egy rövid időre teljes pályás sárga zászló lépett életbe. Da Costa – miután csapattársa, Sims elengedte maga mellett – szintén nem úszta meg koccanás nélkül az 5. helyen maga mögött vonatot alkotó Buemi megtámadását, di Grassit pedig a hajtű előtt a falhoz passzírozta Sims, ami után nem is tudta már folytatni az Audi brazilja.
Az utolsó 20 percre Vergne előnye megfogyatkozott, és megérkezett a nyakára a Rowland, Massa, Wehrlein trió – ha bármelyikük az élre tudott volna keveredni, akkor tovább folytatódik a sorozat és zsinórban a kilencedik különböző győztes ünnepelhetett volna. Vergne azonban nem tette meg azt a szívességet, hogy támadási pozíciót hagyjon magán, pedig az utolsó három körre ismét nagyon összesűrűsödött ez a négyes, és végül 1,5 másodpercen belül futottak be. A Sanya után idén másodszor nyerő Vergne mögött Rowland lett a második, Massa pedig FE-karrierje során először felállhatott a dobogóra. A brazil a 2008-as F1-es 3. helye után végzett ismét a pódiumon a hercegségben.
Az egyik legjobb produkciót Sam Bird szállította, aki azt követően, hogy ismét a mezőny második felébe kvalifikált, a 15. helyről indulva sorra vadászta le az ellenfeleit, ám az utolsó métereken füstbe ment minden törekvése: a brit a befutó előtt, a Rascasse-hoz érve kapott defektet és koccant a falnak, kereke elveszítése után pedig már nem is tudta folytatni. Ez tette végleg szörnyűvé a Virgin napját, nem sokkal korábban ugyanis a helyszínre a tabella éllovasaként érkezett Robin Frijns is kicsúszott a pontszerzők közül az Alexander Simsszel való ütközés nyomán.
Győzelmének köszönhetően azonban a tabella 6. helyéről most Vergne ugrott a bajnokság élére, amikor már csak négy futam van hátra a szezonból.
A Monaco ePrix végeredménye:
