Lando Norris szerint a világbajnoki cím nemcsak szakmai áttörést, hanem belső megerősítést is hozott számára. A brit pilóta bevallotta, korábban kételkedett abban, felérhet-e a sport legnagyobbjaihoz, ám a tavalyi sikerek után már tudja: képes újra harcba szállni a legjobbakkal. A mentális fejlődést kulcsfontosságúnak tartja, miközben motivációja változatlan: versenyeket és bajnokságokat akar nyerni, elsősorban a csapatáért.
A Guardiannek adott interjújában a címvédő őszintén beszélt arról, hogyan élte meg a háromszereplős, Abu Dhabiban eldőlő csatát, és mit változtatott meg benne a siker. „Mindig nagyon sokat gondolkodom magamról” – mondta, hozzátéve hogy, számára mindig az volt a legfontosabb, hogy saját magának bizonyítson.
„Ez az a belső késztetés, amit mindig meg kellett tennem. Aztán amikor összeáll, és megnyugtatom magam, akkor mennek még jobban a dolgok” – mondta, majd hozzátett: „Önbizalmat adott a tavalyi év. Az a tény, hogy tudom, képes vagyok rá, azt is jelenti, hogy tudom, újra képes vagyok rá. Száz százalék.”
Korábban azonban nem volt ennyire biztos magában. A szezon elején még úgy nyilatkozott, nem tart ott, mint riválisai – köztük a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton, a kétszeres bajnok Fernando Alonso, a négyszeres világbajnok Max Verstappen vagy George Russell.
„Mindig volt bennem egy gondolat, hogy felnézek rájuk, és azt kérdezem magamtól, hogy a fenébe fogok ezek ellen a srácok ellen versenyezni?” – idézte fel. „Amikor bekerülsz a Formula–1-be, látod Maxet, Lewist, Fernandót és Sebet. És azt mondod, a fenébe, tényleg egy szinten vagyok velük?”
A kérdés szerinte az volt, képes-e elhitetni magával, hogy igen. „Igen, megadtam magamnak a tudást és a hitet, hogy képes vagyok rá, hogy lehetek ugyanolyan jó, mint Lewis, Max, Fernando, Seb vagy bárki más. Hogy elérjem a legjobb formámat F1-es pilótaként. Amikor tavaly megkaptam azt a lehetőséget, mint ők korábban, hogy elég gyors autóm legyen, akkor bizonyítottam magamnak.”
Ez pedig a személyiségében is változást hozott: „Vannak tulajdonságok, amelyek azzá tesznek, aki vagyok, például hogy sosem vagyok elégedett, amíg nem tudom, hogy jól csináltam” – mondta. Ugyanakkor igyekezett megtanulni kezelni ennek árnyoldalát is: „Nem hagyni, hogy ez negatív hatással legyen rám, megérteni ennek a megközelítésnek a negatív oldalát, és tanulni belőle. Nem hagyni, hogy lehúzzon, rossz hangulatba hozzon, és negatívan hasson rám vagy a körülöttem lévőkre.”
„Ez még mindig munka alatt áll, nem arról van szó, hogy soha nem leszek mérges magamra, és mindig tökéletes leszek. De tavaly sokat dolgoztam ezen. Kétharmad távnál egyértelműen történt egy mentális váltás” – utalta az augusztusi Holland Nagydíjra, mely során hét körrel a leintés előtt műszaki hiba miatt kiesett.
„Ennek a kezelése fontos pont volt számomra” – mondta. „Nem úgy mentem be, hogy eldobtam a sisakom és kiabáltam a csapattal. Ez rajtam kívül állt. Biztos vagyok benne, hogy a csapat nagyon csalódott volt, hogy ilyesmi megtörténhetett.”
Hangsúlyozta, nem engedte, hogy az eset negatívan befolyásolja a csapatot vagy saját teljesítményét. „Az, ahogyan ebből visszajöttünk, döntő volt a szezon hátralévő részében. Talán ez volt a fordulópont. Nem tudom pontosan, mi és mikor változott meg, de folytattam a fejlődést, dolgoztam a csapattal az autón, hogy jobb működési tartományba kerüljön a számomra. Amikor ezek az apró dolgok összeálltak, akkor kattant be minden, és akkor jött a legnagyobb előrelépés.”
A kérdés adja magát: bajnokként is ugyanúgy éhes maradt? „A motivációm mindig az volt, hogy bajnokságot és futamokat nyerjek. Minden versenyen a győzelem a cél. A motivációm a csapat és azok az emberek, akik körülöttem vannak. Ez nem változott. A vágyam, hogy kimenjek és jól teljesítsek, nem változott. A bónusz a győzelem, de a legfontosabb, hogy boldoggá tegyem a csapatomat.”
Norris még most is mosolyogva idézi fel első versenyruháját, amelyet egy gokartos társának szüleitől kapott. „Ez egy olyan pillanat volt, amikor gyerekként kapsz valamit, és soha nem akarod elengedni. Abban aludtam, még akkor is, ha büdös és régi volt. A cipő hatalmas volt rám, de egész nap abban járkáltam otthon. Fantasztikus volt.”
