Túlzás nélkül állíthatjuk (és a Formula Podcastben ki is tárgyaltuk), hogy Sebastian Vettel F1-es pályafutása a Ferrarinál tört meg: nagy reményekkel érkezett Maranellóba, de nem tudta beteljesíteni a küldetést, a 2018-as németországi hibájával pedig véget is ért a karrierje érdemi időszaka. A keserű végjáték ellenére azonban sok pozitív emléke is van abból a hat szezonból, amit a vörösöknél töltött:

„Van egy nagyon erős érzelmi kötődésem Olaszországhoz, az olasz emberekhez és a Ferrari márkához, szóval megtiszteltetés volt a Ferrarinál vezetni. Nagyszerű pillanataink voltak együtt, emlékek, amelyekre örökké emlékezni fognak, és rengeteg barát, akiket ott szereztem” – mondta Vettel a Beyond the Grid podcastben.

„A számok és statisztikák terén ebuktam, mert az volt a célom, hogy világbajnoki címet nyerjek, de ezt nem tettem meg. Összességében Lewis (Hamilton) és a Mercedes túl erős csomagot jelentett számunkra, nem tudtuk őket legyőzni. Azonban minél több idő telik el, annál inkáb megbékélek ezzel, ha van ennek így értelme. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy azokban a pillanatokban sok nagy dolgot tettünk, persze tudom azt is, hogy sok olyat is, ami nem volt jó.”

„Végül pedig ahogy mondtam, volt ott valaki, aki egyszerűen jobb volt nálunk, megérdemelten nyert, mi pedig néhányszor másodikak lettünk. Viszont nem bánok semmit, sokat tanultam ebben az időszakban. Nem mennék vissza azért, hogy változtassak dolgokon.”

A Ferrari-nyomást nem érezte

A Scuderiánál versenyezni már csak azért is különleges, mert az egész világ azt a pilótát figyeli, aki ott próbál sikereket elérni: az olasz sajtó, az egész F1-es közeg nagyítóval figyeli minden lépését. Vettelt viszont ez nem zavarta:

„Ilyen szempontból sosem éreztem extra nyomást, én amiatt éreztem ilyet, hogy magammal szemben voltak nagy elvárásaim. Sikeres akartam lenni ezen a helyen, akartam, hogy működjenek a dolgok. Sok oka volt annak, hogy ez miért nem történt meg, de a végén úgy érzem, hogy elégedett vagyok és megbékéltem azzal, amit együtt elértünk. Persze egyértelmű, hogy időbe telt mindent megemészteni.”