Charles Leclerc a Ferrari Formula-1-es versenyzője, öccse, a 21 éves – három esztendővel fiatalabb – Arthur pedig Maranello versenyzői akadémiájának tagjaként a Formula-3 rajtrácsát erősíti a Premával. A testvérek így azonos hétvégéken versenyeznek: természetesen Arthur számíthat a tapasztaltabb Charles-ra – bár a báty inkább nem szól bele testvére dolgaiba a sportban –, és Arthur is aktívan támogatja Charles-t.
„Tudja, hogy bármilyen személyes kérése van, én ott vagyok számára” – mondta a Ferrari Magazine-nak Charles Leclerc. „De ha versenyzésről van szó, inkább hagyom őt, hogy megtalálja a saját útját és magától fejlődjön, mert szerintem ez nagyon fontos a sportban. Időnként, a versenyhétvége során, ha a futamom nézi a tévében, észrevesz ezt-azt, ami nekem talán nem tűnik fel a pilótafülkében ülve. Ezekről szól nekem, így próbál meg segíteni. Tehát a támogatás mindkét irányban megvan.”
A segítségnyújtás ellenére a versenyszellem is él a két Leclerc között. „Abszolút! Normális kapcsolatunk van, ami megszokott két fiútestvér közt, akiket nem választ el nagy korkülönbség” – válaszolt az erre vonatkozó kérdésre. „Mindig is versenyképesek voltunk, főleg fiatalabb korunkban. Amikor kisebbek voltunk, ő, a három évvel fiatalabb mindig ugyanazt akarta csinálni, mint én. Amikor én voltam nyolc vagy kilenc, akkor egészen könnyű volt legyőzni, de a három év különbség eltűnik az idővel. Ma már sokkal nehezebb felülmúlni őt, főleg teniszben vagy padelben. Ez a versenyszellem még mindig élénken megvan köztünk.”
„Brignoles-be főleg a szórakozás miatt mentünk” – beszélt arról a gokartpályáról, ahol megkezdték a motorsportot, és ahol a magazin interjúja miatt jártak újra. „Nagyszerű volt visszatérni Arthurral és a bátyunkkal, Lorenzóval. Mind nagyon szoros kapcsolatot ápolunk édesanyánkkal is. Mikor fiatalabbak voltunk, az egész család itt szokott gokartozni, és mindig remek kikapcsolódás visszatérni versenyzésünk gyökereihez, szórakozni egyet a nagydíjak között. Sok régi emlék előjön, és örültem, hogy találkozhattam azokkal, akiket innen ismertem.”
A két Leclerc az autósport iránti vonzalmat az édesapának köszönheti. Hervé Leclerc a 80-as és 90-es években Formula-3-as versenyző volt, aki sajnos nem láthatta fiát a Formula-1-ben: a debütálást megelőző évben, 2017-ben hunyt el hosszú betegség következtében.
„Apám mutatta be nekem a motorsportot, nem tudom, hogy nélküle mi lett volna belőlem” – beszélt arról Charles Leclerc, mit köszönhet a korán elveszített édesapának. „Habár úgy gondolom, talán végül így is, úgy is autóversenyzővé váltam volna, hiszen a DNS-emben van, ezt szeretem a legjobban csinálni. Mégsem hiszem, hogy nélküle a Formula-1-ig jutottam volna. Alapvető példa volt fejlődésem során, versenyzőként és emberként is.”
