Már mondani sem kell, mekkora csalódással járt a McLaren számára a 2017-es évad, amelynek az egy évvel korábbi előrelépésen felbuzdulva még erősebb eredmények, dobogók reményében vágtak neki, ám ehelyett a Honda-motor riválisokhoz viszonyított teljesítménye visszaesett a 2015-ös szint környékére, ami sokszor nem is csak a pontszerzést, de a versenyzést is ellehetetlenítette a pilóták számára.
Különösen Fernando Alonsónak volt ezt nehéz lenyelnie, aki korábban már két évet sínylődött a mezőny sűrűjében a csapat tagjaként, várva a pillanatot, amikor végre ismét győzelmekért tud majd harcolni a McLarennel. Ehhez képest óriási hidegzuhanyként érte őt az autó versenyképtelensége az első téli teszteken.
„A tél folyamán mentálisan is felkészíti magát, és a fejében már lerajzolja, hogyan alakulhat számára a szezon, amivel pedig csak még jobban motiválja magát, hiszen igyekszik tartani magát a céljaihoz” – vázolta fel Alonso hozzáállását Boullier. „És amikor ezt követően megjelenik Barcelonában a teszten, és azt tapasztalja, hogy a motorteljesítmény terén hátrafelé léptünk, egyszerre lesz úrrá rajta a szomorúság, a megalázottság érzete és a frusztráció.”
Annak a bizonyos frusztrációnak egy igen különös megnyilvánulásáról is lehetett hallani az év későbbi részében, a Szingapúri Nagydíjat követően ugyanis hírek érkeztek arról, hogy Alonso, aki dobogós pozícióban találta volna magát, ha nem keveredik bele a Ferrarik által előidézett rajtbalesetbe, az elszalasztott lehetőség miatti dühében akkorát ütött a McLaren egyik létesítményének falába, hogy az behorpadt (vagy átlyukadt, anyagától függően). Boullier is elismeri, hogy sor került erre az apró közjátékra, de szerinte Alonso mentalitását ismerve érthető, hogy olykor ilyen látványos mellékcselekvésekre van szüksége.
„Néha le kell vezetnie ezt a feszültséget, de ugyanígy viselkedhet akkor is, amikor nyer. A versenyek után mindig dúl benne a feszültség, és ez történt Szingapúrban is. Tombolnak benne az érzelmek, mert tudja, hogy többet is elérhetne. Tudja, hogy ő a legjobb, és hogy meg kell ezt mutatnia. De szerintem ha győzne, akkor is beleütne a falba” – mondta a francia szakember, aki végül egy érdekes analógiával jellemezte versenyzőjét.
„Szeretem a cápához hasonlítani őt. Amikor megérzi a vér szagát, azonnal odaszáguld. F1-es értelemben ez abban mutatkozik meg, hogy amikor látja, hogy képes lehet a dobogón végezni, egyetlen centimétert sem enged senkinek. Ez a hozzáállása továbbra is nyomást fog jelenteni a csapat számára, de ez egy építő jellegű nyomás.”
