Alexander Wurz 2001 óta tesztkilométerek tízezreit vezette le a McLaren szolgálatában, titkon abban reménykedve, hogy sikerül egyszer versenylehetőséghez jutnia. A nagy esély 2005 tavaszán jött el, ugyanis Juan Pablo Montoya tenisz-(motokrossz?)-balesetet szenvedett, eltörve kulcscsontját. Igen ám, de a wokingiaknak a csapat kettes számú tesztelőjét, Pedro de la Rosát kellett riasztaniuk, a 186 hat centis Wurz ugyanis nem fért be az MP4-20-asban. Az osztrák a Motorsportnak nyilatkozva felfedte, hogy 2004-ben a Jaguarral tárgyalt, ezért a modell tervezésekor a később kémbotrányba keveredett Mike Coughlan nem vette figyelembe Wurz magasságát.
„Minden részletről megegyeztünk, egyedül Ron (Dennis) aláírása hiányzott a szerződésről. Mike úgy tudta, hogy hamarosan elengednek, ezért nem vett számításba engem. Coughlan olyan kicsire tervezte az autót, amennyire csak tudta, de a résztulajdonosok úgy döntöttek, hogy megtartanak engem” – mondta Wurz. Végül a helyettes helyettese, Pedro de la Rosa ötödik helyig jutott Bahreinben, de mivel Montoya Imolára sem gyógyult fel, a McLaren el tudta végezni a kellő módosításokat az autón, így pedig az osztrák is megkapta a nagy lehetőséget.
Az osztrák hibátlanul teljesített a San Marinói Nagydíjon, és a negyedik helyen végzett, ám a versenybíróság szabálytalan üzemanyagtartály miatt kizárta a BAR-Hondákat, így a harmadik helyen végző Jenson Buttont is, Wurz így nyolc év után dobogónak és hat pontnak örülhetett. Most azonban felfedte, hogy futama nem volt éppen sétagalopp. Jobbkanyarban csak egy kézzel tudtam fogni a kormányt, mert a hajtűben folyamatosan a lábaimhoz ért a kezem, de tudtam, hogy meg kell ragadnom ezt a lehetőséget” – vallotta be az osztrák, aki nem az első volt ebben a tekintetben, hiszen néhány hónappal korábban Jenson Buttonnak azzal kellett töltenie a Német Nagydíjat, hogy sisakrostélyát helyén tartsa: ő a második helyen zárt akkor.
