Ha végigfutunk a leghíresebb 24 órás verseny győzteseinek listáján, látható, hogy az ’50-es évektől kezdve sok F1-pilóta neve olvasható köztük:Froilan Gonzaleztől Mike Hawthornon át Phil és Graham Hillig, Jochen Rindtig, Bruce McLarenig. Párhuzamosan csinálták a kettőt. Philip Hill 1961-ben Le Mans-t is nyert és világbajnok is lett.
Aztán ’90-es évektől ez a gyakorlat szinte teljesen megszűnt, vagyis csak akkor ugrott be egy-egy F1-es név is ide, ha nem indult a világbajnokságban, mint például sikerük évében Brundle, Blundell, Warwick vagy Wurz.
A mostani mezőnyben is akad jó pár ex-F1-es ismerős, tán a legismertebb Mark Webber, aki 2013-ban még a világbajnok Red Bullnál nyomta.
És akkor jött Hülkenberg. Sokak szerint, akikkel egyetértek, a mezőny egyik legtehetségesebb fiatalja érthetetlen módon morzsolgatja egyik szezont a másik után olyan csapatoknál, mint a Sauber és a Force India. Ha nagyon jól megy alatta a gép, bejut a Q3-ba, aztán vagy kiesik a versenyben, vagy összekapar pár pontot.
De ez a Le Mans-i győzelem fordulópontot hozhat F1-es karrierjében is. Egyrészt hihetetlen publicitást ad neki néhány hét erejéig – biztos, hogy Spielbergben legalább annyi sajtós kolléga tolakodik majd a Force India motorhome-ja körül, mint amúgy a Mercedesnél és a Ferrarinál. A csapatnak is aranyat ér, naná, hogy egy Le Mans-i győztesük van – és biztos, hogy a nagy istállók sportigazgatói is újfent eltöprengenek Hülkenberg szerződtetése felett, ha 2016-ra gondolnak. Elvégre egy Le Mans-győztest a szponzoroknak sem kell nagyon bemutatni, szükségtelen bizonygatni, hogy jó lesz ám ez a német srác, csak eddig…
A Ferrarinál, a Williamsnél és a McLarennél is érik a veteránok lecserélése (Räikkönen, Massa, Button), ráadásul Sir Franknél Hülki már lehúzott egy évet, egy pole-lal fejelve meg teljesítményét, mielőtt elbocsájtották. Szóval, érdekes lesz figyelni a pletykákra a következő hetekben, miként lép elő Hülkenberg tényezővé. És ha még a Force India is begyorsulna alatta egy kissé!
