A brazil Gil de Ferran a Formula-1 utánpótlás-kategóriáiban kezdte abban az időben, amikor Rubens Barrichello és David Coulthard is ezekben a sorozatokban versenyzett, pályafutását azonban az F1 helyett az USA-ban folytatta, ahol 2000-ben és 2001-ben a CART sorozat bajnoki címét is megszerezte. Pályafutását balesetek árnyékolták be, háromszor agyrázkódást is szenvedett – és attól félt, hogy ez versenyzői karrierje végét jelentheti. Ő adott jó tanácsot Fernando Alonsónak, aki vasárnapi, szintén agyrázkódásos bukása után csak tegnap hagyhatta el a kórházat.
„Úgy tűnik, ha Alonsónak három napot kellett a kórházban töltenie, akkor eléggé súlyos lehet. Én sok csontomat eltörtem már és így tovább, de az agyrázkódás messze a legkomolyabb sérülés, amelyet egy versenyző elszenvedhet. Az agy nagyon kifinomult dolog, és mókás módokon reagálhat” – mondta a 47 éves ex-versenyző a BBC Sportnak.
Úgy véli, a túl korai visszatérés „a legrosszabb, amit egy versenyző csinálhat. Remélhetőleg rendbe jön, és 100 %-osan felépül, de ha a barátja lennék, vagy tanácsot adnék neki, azt mondanám: ne térj vissza, amíg nem vagy 100 %-osan kész rá. Főleg egy olyan fickó ne tegye, mint ő, akinek a tehetségéhez nem fér kérdés. Csak jobban árthat magának, ha úgy tér vissza, hogy nem áll készen.”
Gil de Ferran három balesetének mindegyike kellemetlen utóhatásokkal járt. „Az első, ami még az F3-ban történt, a látásomat érintette. Igazából nem nagyon láttam semmit néhány hétig. A 2002-es a belső fül egyensúlyérzékelésére volt hatással. Egy hónapig kába voltam, rendesen felállni sem bírtam, nemhogy vezetni. Mintha részeg lettem volna. Azután 2003-ban jött a harmadik nagy agyrázkódásom, kompressziós csigolyatöréseim is voltak a nyakamban és hátamban. Egy versenyt kihagytam, és amikor visszatértem, az Indy 500-ra, semmi sem ment rendben. Enyhén pánikba estem” – emlékezett vissza a brazil, akinek az első edzésnap után a visszavonulás is megfordult fejében.
Szerencsére az indianapolisi program három héten keresztül tart, de Ferran pedig fokozatosan egyre jobban érezte magát, és nyerte vissza sebességét. A történet igazán példás véget ért: pályafutása során első alkalommal megnyerte az indianapolisi 500 mérföldes versenyt.
