Egy éve egy dolog volt a fő tényező: elég volt Vettel már-már depressziót okozó dominanciájából. E pillanatban már nagyon régmúltnak tűnhet, de azért nem árt emlékeztetni, hogy a német Red Bullos, útban 4. vb-címe felé, 2013 második felében az összes versenyt megnyerte.
Tehát mindent, csak ezt ne! És erre volt is esély, elvégre 2014 a második turbó-korszak kezdete volt, és sejteni lehetett, hogy ez felborítja a korábbi papírformát.
Ez aztán be is jött, és kis híján átestünk a ló túlsó oldalára.
Mert ha nem a Red Bull, akkor a Mercedes.
A stuttgarti (brixworth-i) cég 21. századi önálló Forma-1-es szereplésének ötödik évében végre minden összejött. A Mercedes-motor eleve a legerősebb volt, még a szívómotoros időkben is, ám most egy olyan erőforrás-egységet alkottak, ami gyakorlatilag verhetetlennek bizonyult, mi több, egy olyan kasztnit raktak köréje, amivel már a téli tesztek során is sejthető módon a bajnokságot célozhatták meg.
Áldott szerencsénkre – szemben a jó tíz évvel ezelőtti Ferrari-, illetve az utóbbi évek Red Bull-dominanciájával – a Mercinél két olyan pilóta van, akik képesek voltak megkeseríteni egymás életét. És egy nagy kalapemelés Toto Wolff és Niki Lauda előtt, akik hagyták, hogy Lewis Hamilton és Nico Rosberg sokszor a végsőkig küzdve hajszolják egymást a győzelemig.
Mert a győzelem igazából sosem volt kérdés. Inkább az, hogy a brit vagy a német áll-e a futam végén a dobogó legtetején. Miután ez Hamiltonnak 11-szer sikerült, míg Rosbergnek csak ennek a felénél is kevesebbszer (5), azt hiszem, nem kétséges, hogy a megfelelő fejre került a 2014-es bajnoki korona.
Rosberg nem ment rosszul, persze, de hát világverő kocsiban, azt gondolom, hogy egy átlagos F1-es mezőnynek legalább a fele tudná szállítani győzelmeket, szerintem Adrian Sutil vagy Jean-Eric Vergne is. Hamilton igazi bajnokként nyomta végig az évet, viszonylag kevés volt a hiszti a részéről, bár ha valami nem tetszik neki, nagyon lerí a képéről, és néha képes eléggé tahó módra viselkedni (hátat fordítni, nem-kezet fogni, nem-gratulálni), de talán majd ebben is fejlődik.
Az egész mezőnyt és évet nem akarnám most végigelemezni, ám nem mehetek el szó nélkül Daniel Ricciardo és Daniil Kvyat teljesítménye mellett. Az ausztrál fiú talán az egész F1 legüdítőbb figurája manapság: nem csak szuper tehetséges, gyors és egyben összeszedett, de megmaradt embernek, egy bohókás srácnak, akire még rajongói is haverként tekinthetnek, nem valamiféle félistenre. Kvyat pedig arra jó példa, hogy amíg valaki nem fut le egy évadot, addig nem túl szerencsés ítélkezni felette. Az oroszt és a Toro Rossot elmondták mindennek egy évvel ezelőtt, ehhez képest Kvyat újonchoz és a rendelkezésére álló technikához képest egy majdnem tökéletes szezont produkált, amit a főnökei nem kevesebbel honoráltak, mint Vettel megüresedő helyével.
Még túl frissek az emlékek, de a Merci-fölény ellenére azt hiszem, vibrálóbb, izgalmasabb évünk volt, mint eggyel korábban.
És ahogy az lenni szokott, egy még jobban bízunk 2015-öt illetőn. Egy bő hónap múlva már tesztelnek a fiúk Jerezben!
