Napjainkban hány ember vesz részt egy Formula-1-es autó tervezésében?
Ez attól függ, hogyan definiáljuk a tervezőcsapatot. Könnyű megszámolni azokat az embereket, akik legyártják az elemeket a részletes tervrajzok alapján, ám ez csak egy hosszú folyamat utolsó stádiuma. A tervezés folyamatához ennél jóval korábban, jelentős mértékben hozzájárul az aerodinamikai részleg. Érdekes ez a kezdeti szakasz, hiszen ekkor döntünk az autó alapvető felépítéséről, és ez határozza meg a tervezés egész filozófiáját. Ebben az időszakban pedig több különböző oldalról érkeznek javaslatok, mint például a járműdinamikai részlegről, de még a főszerelőnek is van beleszólása, aki összeállít egy kívánságlistát azokról az elemekről, amelyek megkönnyítenék a szerelőcsapat munkáját.
Ami a részletes terveken dolgozók számát illeti, minden csapat különböző, de egy nagyobb istállónál teljesen megszokott, hogy 60 vagy több ember alkotja a fő tervezőcsoportot, akik különböző részlegeket képviselnek. Még a kisebb csapatok is 30 körüli fővel végzik ezt a feladatot.
Ez soknak tűnik - mindig is ennyi volt?
Nem. Amikor én kezdtem az F1-ben, még csak három ember rajzolta meg az autót - bár nem kellett foglalkoznunk az összes részegységgel. Például a kipufogórendszert sohasem kellett megterveznünk - az úgy működött, hogy a gyártó elhozott egy prototípust az első autóhoz, majd pedig ebből gyártott több példányt. Mindent kézzel rajzoltunk, ami sokkal gyorsabb volt, mint a CAD modellezés, ám közel sem olyan hatékony, ha minőségi alkatrészeket akartunk megalkotni a lehető legkevesebb hibával. Nagyon kevés tényleges elemzés történt, és a tervezőnek kézi számítások alapján kellett megbizonyosodnia arról, hogy az ötletei megvalósíthatóak.
Hogyan épül fel ma egy tervezőcsapat?
Ez csapatról csapatra némileg eltér, de általában úgy néz ki, hogy minden tervező a részlegének vezetője felé jelent, akik pedig a főtervező felé tartoznak elszámolással. A legnagyobb hagyományosan a kompozitokért felelős csoport, amely a karosszériát, az alvázat és a szárnyakat tervezi. A motor, a felfüggesztés, a váltó és a kormányzás tervezőcsoportjai általában valamivel kisebbek. Mindegyiküknek segédkezik strukturális elemzők egy csoportja. Minden csoport részt vesz a rendszeres tervezői megbeszéléseken, ahol a főtervező és a technikai igazgató jelöli ki számukra a kívánt irányokat.
Mi hajtja a tervezést: az ötletek vagy inkább az erőfeszítések?
A kettő keverékéről van szó, de emellett számos más tényező is közrejátszik. Ezek közül talán a leginkább nyilvánvaló a szabályok változása. 2014-re például ez volt a fő mozgatórugó, de a tervezésre olyan dolgok is kihatással vannak, mint az ellenfelek elemzése, a házon belüli kutatás-fejlesztés és az esetleges megbízhatósági hibák orvoslása.
A csapat előrejutása érdekében különösen fontos a megfelelő inspiráció, ehhez pedig hozzátartozik, hogy képesek legyünk megérteni a jelenlegi autónk hiányosságait - hiszen ha megfelelően reagálunk, akkor ezeken a területeken tudunk a legtöbbet előrelépni.
Az elejétől a legvégéig milyen hosszú egy tervezési ciklus?
Ha nincsenek komoly szabályváltozások, akkor az aerodinamikai csapat már az aktuális autó első versenye után megkezdi az alapvető CFD-kísérleteket. Még mielőtt elérnénk a szezon féltávjához, meg kell tervezni a következő autó alapvető szerkezetét, a nyári szünetig pedig döntünk az olyan alapvető részegységekről, mint a váz és a váltó.
A részletes tervezés augusztusban indul meg teljes erővel, és mire az autó kigördül az első teszten, körülbelül 10000 modell készül el a szükséges eszközökből és összetevőkből, amelyekből aztán 4500-at gyártunk le a karosszéria megépítéséhez.
Mekkora szerepet játszik a folyamatban a szimuláció?
A szimulációk egyre nagyobb fontossággal bírnak a tervezésben, és komoly szerepük van abban, hogy a modern F1-es autók ilyen hihetetlenül megbízhatóak. A CFD szimulációt az aerodinamikai tanulmányok elvégzésére használjuk, míg a kifinomult autómodellek a felfüggesztés fejlesztésében és a jármű tervezésében segítenek. Emellett strukturális elemzéseket hajtunk végre, amelyekkel csökkenteni lehet a ténylegesen töréstesztek számát, és persze minden egyes fontos alkatrész rengeteg szimuláción és vizsgálaton esik át, amivel meggyőződhetünk a kialakításuk és a megbízhatóságuk felől.
A jelenlegi szabályok inkább inspirálják vagy elkedvtelenítik a tervezőket?
Függetlenül attól, hogy az aktuális szezonokban éppen milyenek a szabályok, a tervezés mindig egy serkentő folyamat. Elvégre bármiről is van szó, mindig kompromisszumokat kell kötnünk, például amikor próbáljuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt egy elem súlya és merevsége között. Bár az ilyesfajta kihívás nem tűnik olyan inspirálónak, mint amikor egy teljesen új irányelv alapján kell fejlesztenünk, ez is egy elképesztő intellektuális próbatétel. A tervezés mindig egy alkotási folyamat, és bármit is alkotunk, az mindig nagyszerű érzés.
