Ugyanakkor a paddock és a sajtóközpont a sanghaji hasonmása, modern és hatalmas. Az egész helyszín az olimpiai létesítmények köré és között épült meg. Amit várni lehetett, az itt meg is valósult, és talán még annál több is.
A baj csak az, hogy úgy, ahogy azt Valenciában és Abu Dhabiban is láthattuk a múltban, ezek a Hermann Tilke által tervezett pályák nagyon szépek, akár ígéretesnek is mondhatóak, de igazán izgalmas versenyt még nem hoztak. Itt azonban a pályát bejárva, pozitív benyomást keltett bennem a tervezése. A pálya első része gyors szakaszokból áll éles kanyarokkal, ahol a fékek erős terhelésnek lesznek kitéve. Itt akár szép előzéseket is láthatunk. A nagyon hosszú, padlógázas, enyhén kanyaradó szakaszokat nagyon lassú, éles kanyarok követik. Itt megtalálni a jó féktávot a versenyzők szerint is egy kihívás lesz és a gumik kopását menedzselni ezen a pályán szintén komoly feladatnak fog bizonyulni. Amennyiben az egyik versenyző nekimenne a falnak vagy korlátnak, a safety car bevetése elkerülhetetlen, ami akár a maga módján hozhat némi izgalmat. Eddig ez mind rendben van. Szép a környék, újak az épületek és a pálya mérsékelten ígéretes. De hol van a „bukkanó”?
Ott, ahol általában lenni szokott. Alig vagyok itt 24 órája és abszurd módon szembesülök azzal, amitől már féltem. Az oroszok az egész világnak be akarják bizonyítani azt, hogy ők is a nyugathoz tartoznak. Rengeteg pénzt ölnek ezekbe a projektekbe, amivel az esetek többségében szimpátia helyett sajnos ellenszenvet váltanak ki a nagyközönségből.
Egy napig bírtam naiv szemmel nézni a körülményeket, de ma már nem tudtam nem figyelembe venni a múltbéli tapasztalataimat. A realitást egyszerűen nem lehet elrejteni: az emberek nem beszélnek angolul. Ha beszélnek is, nem értik meg, mit szeretnél, felelősséget senki nem vállal és az erőltetett perfekcionizmus pontosan az ellenkezőjét eredményezi, káosz alakul ki. A régi magyar bürokratikus állami apparátus érzését hozta elő belőlem az eddigi ittlétem. Egy mesterségesen megalkotott város, amit egy nagyon drága marketing stratégiával megpróbálnak bemutatni a világnak. Az itteni dolgozók azt mesélik, hogy Adler – a város, ahol igazából vagyunk, Szocsitól délre 50 km-e – jövő héttől újra szellemvárossá válozik. A nyári szezonnak vége és ezt a helyet elfelejtik.
A versenyzők a lelkesedés teljes hiányában, politikailag korrekt választ adnak arra a kérdésre, hogy mi a véleményük az Orosz Nagydíjról. Amikor azonban konkrétan feltettem a kérdést a versenyzőknek, egyikőjük sem preferálta Szocsit Budapesttel szemben. Az is sokatmondó, hogy Button csak csütörtök délután érkezett meg a helyszínre és nem ő volt az egyetlen, aki ilyen későn érkezett.
A nézők között hála Istennek találtam a kemény maghoz tartozó Forma 1 rajongókat, de nem sokat. Azonban a propaganda hírekkel ellentétben, miszerint már húszezren látogattak ki a verseny helyszínére a csütörtöki napon, ennek az állítólagos húszezer embernek egy jelentős része először halott a Forma 1-ről. Amikor azt kértem, nevezzék meg nekem, hogy ki nyerte tavaly a Forma 1-es világbajnokságot, meglepően kevesen tudtak mondani valami olyasmit, ami akár hasonlított volna a Vettel nevére. Viszont dicséretükre legyen mondva, mindenki nagyon lelkes és izgatott. Helyi népviseletbe öltöznek, kifestik az arcukat, az orosz zászló lobog mindenhol.
A politikáról még nem is beszéltem. Ennek a témának az érzékenységét az is jelzi, hogy született egy megállapodás a versenyzők között az erre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban: nem adnak választ és tovább referálnak a FIA-hoz vagy az FOM-hez. A csütörtöki sajtótájékoztatón pontosan ez történt, amikor John Burnes a New York Times újságírója rákérdezett erre a témára. Jenson Button hidegvérűen, korrektül hárította a kérdést.
A magyar X-faktor érzés elkerülhetetlen. Ecclestone-nak sikerült újra egy helyszínt találnia, ami pompásan mesterségesen van megalkotva, sztárolva van, de nincs mögötte tartalom. Bianchi balesete miatt a már eleve szomorú hangulatot eddig nem sikerült semmivel megfordítani. A vasárnapi verseny lehet az egyetlen mentség. Reméljük, az eddig látottak nem befolyásolják a verseny minőségét és kimenetét.
