Fél élet telt el azóta, hogy Jack Brabham tizennegyedszer, egyben utoljára nyert Forma-1-es versenyen az 1970-es Dél-afrikai Nagydíjon. Az ausztrálok háromszoros bajnoka egy hónapon belül 88. születésnapját ünnepli.
Az új szezon nagy híre a March érkezése volt a világbajnokságra. A cég hatalmas erőkkel debütált, két saját versenyzőjük mellett három másik pilótának is autót biztosítottak. Rögtön az első versenyen favoritokká váltak: a címvédő bajnok, Jackie Stewart a Tyrell-March volánja mögött pole pozíciót szerzett, a gyári versenyző, Chris Amon második helyre kvalifikált. Jack Brabham közvetlenül mögöttük, a harmadik helyen - de még mindig az első sorban - zárt.
Az ausztrál a rajtnál belekeveredett Amon és Jochen Rindt (Lotus) összecsapásába, emiatt négyen is elmentek mellette. A hatodik körig mindegyiküket visszaelőzte, aztán Jackie Stewarton átvágva az élre állt a huszadik körben. Innentől nem történt változás. Nyolcvan kör után Brabham BT33-asát intette le elsőként a kockás zászló, Denny Hulme (McLaren) és Jackie Stewart előtt. Az ötödik helyezett John Miles (Lotus) már kört kapott. Az eredménynek köszönhetően Brabham a legidősebb, a mai napig élő futamgyőztes, ezen kívül csak négyen vannak, akik az akkor 43 éves versenyzőnél magasabb életkorban győztek nagydíjon.
Brabham 15 évvel azelőtt, 1955-ben mutatkozott be a királykategóriában a Brit Nagydíjon. 1959-ben nyerte első versenyét, szintén szezonnyitón, az évad végén pedig világbajnoki címet szerzett, amelyet 1960-ban zsinórban öt futamgyőzelemmel megismételt. Akkoriban tíz állomásból állt az egész szezon, ráadásul Indianapolisba a világbajnoki résztvevők el sem utaztak.
Első sikereit Brabham a Cooperrel érte el, 1962-től viszont már saját csapatában versenyzett. Az alakulat hivatalos neve Motor Racing Developments lett, de inkább csak Brabhamként hívták. Négy évig tartott, amíg győzni tudott autójával - elsőként a Forma-1 története során -, 1966 azonban ennél jóval többet tartogatott. Nagy fölénnyel világbajnokságot nyert, amelyet saját istállóval azóta sem tudott megismételni senki.
A következő idényben a Brabham ennél is tovább jutott, s az első-második helyet szerezte a bajnokságban, igaz, a trófeát a csapattárs, az új-zélandi Denny Hulme vitte. Érdekesség, hogy a győzelem után Hulme a másik versenyző-csapattulajdonoshoz, Bruce McLarenhez pártolt át.
A sikeres idény után azonban rémes visszaesés következett, Brabham 1968-ban mindössze a táblázat 23. helyén zárt, 1969-ben pedig egy teszten szerzett súlyos sérüléseket. Az utolsó versenyeken visszatért a pályára, de megígérte családjának, hogy a szezon végén visszavonul. Mivel azonban Jacky Ickx Ferrari cserélte a csapatot, Brabham pedig nem tudott élversenyzőt szerződtetni, úgy döntött, még egyszer marad. Ãgy jutott el a pódium legfelső fokáig Dél-Afrikában. Az évet három másik dobogós hellyel az ötödik helyen zárta, s ezúttal valóban szögre akasztotta a bukósisakot.
Kilenc évvel később új versenyző igazolt a csapathoz, egy kevésbé ismert fiatal brazil, Nelson Piquet személyében - rövid időn belül Piquet két újabb bajnoki címet adott a Brabham sikereihez, ez pedig azt jelentette, hogy az alakulatnál csak két nagy nevű istálló, a Ferrari és Lotus versenyzői nyertek több vb-t - azóta is csupán a McLaren és Williams előzte meg a Brabhamt. A gárdának azonban ekkor már csak a nevében volt köze a háromszoros bajnokhoz. 1971-ben megvásárolta tőle alapítótársa, Ron Tauranac, aki az autókat tervezte. Ő azonban hamar továbbadta tulajdonjogait Jochen Rindt korábbi menedzserének, Bernie Ecclestone-nak. A Brabham Piquet távozása után sosem érte el régi fényét, s három évtized után 1992-ben végleg kikopott a mezőnyből.
Az 1970-es Dél-afrikai Nagydíj hosszabb összefoglalója, rajt a 11. perctől: