Amikor Michael Schumacher felállította a hihetetlen rekordjait mindenki úgy vélte, hogy ezek sokáig állni fognak, sőt mi több soha sem lehet majd őket megdönteni. Sebastian Vettel és a Red Bull kivételes teljesítménye miatt azonban néhány év alatt a dolgok gyökeresen megváltoztak és a hihetetlen Schumacher-rekordok szép lassan múltbéli rekordokká válnak. A Vettel/Red Bull és a Schumacher/Ferrari uralom között azonban legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság. A hangsúly azonban a hasonlóságon van.
Akárcsak 2000-ben Schumacher és a Ferrari esetében, Vettel és a Red Bull első világbajnoki címe is egy komoly, kiváló ellenfelekkel vívott küzdelem után született meg. Vettel esetében 2010-ben Fernando Alonso és a Ferrari, saját ausztrál csapattársa, Mark Webber, valamint a McLaren két bajnoka, Lewis Hamilton és Jenson Button voltak az ellenfelek, 2000-ben pedig Schumachernek a McLaren kétszeres bajnokával, Mika Hakkinennel kellett megküzdenie a bajnoki címért.
A következő szezonban Vettel és Schumacher esetében is 2011-ben és 2001-ben egy hatalmas fölényt hozó év következett. 2001-ben Schumacher 17 futamból 9-et nyert, és az év végén könnyedén zsebelte be a bajnoki trófeát. Vettel is így tett és a 11 győzelmével 2011-ben hatalmas fölénnyel nyerte meg a második világbajnoki címét.
És ezzel a párhuzamok még nem értek véget. 2001-ben és 2011-ben is a szezon első két futamát a bajnoki cím védője, Schumacher és Vettel nyerték, de a harmadik futamon mindketten megbotlottak. Vettel esetében a Kínai Nagydíjon Lewis Hamilton ált a győzelem útjában, míg Schumachernél szintén egy McLaren ért be előbb a célba David Coultharddal a volánnál. Azon a brazil futamon azonban nem Coulthard volt Schumacher legnagyobb gondja, hanem a Williams istálló kolumbiai újonca, a harmadik világbajnoki futamán induló Juan Pablo Montoya.
Az interlagosi pályán a futamra Schumacher szerezte meg a pole pozíciót, a williamses kisöcs, Ralf előtt. Mika Hakkinen McLarenje azonban lefulladt a rajtnál, így bejött a biztonsági autó. A 3. körben újraindították a futamot, és ekkor jött a világszenzáció. Az új fiú Juan Pablo Montoya, a harmadik nagydíján egy gyönyörű manőverrel utasította maga mögé a bajnoki címvédő, akkor még "csak" háromszoros bajnok Schumachert, átvéve ezzel a vezetést. Montoyát pedig az eleredő eső sem zavarta abban, hogy egyre nagyobb előnyt építsen ki.
A csoda azonban nem tartott sokáig. A 38. körben a lekörözött holland Jos Verstappen Arrows versenyautójával a féktávon hátulról felöklelte a versenyt vezető Montoyát, aki így ki is esett a versenyből. Ekkor az egy kerékcserén lévő Coulthard tűnt a futam esélyesének, az első és egyetlen kerékcseréjét követően azonban nem sokkal leszakadt az ég, így Coulthardnak ismét jönni kellett, míg a Ferrarinál el tudták húzni addig Schumacher utolsó kerékcseréjét, hogy a német már az esős abroncsokért jöhessen be a bokszba.
Ekkor úgy látszott, hogy a slick abroncsokon, a vizes pályán egy kör megtételére kényszerült skót minden esélyét elvesztette a győzelemre, de Schumacher, szokásától eltérően váratlanul megpördült az esőben. Coulthard így felzárkózhatott a német mögé, majd az első kanyarban egy csodálatos manőverrel meg is előzte Schumachert. Coulthard ezt követően már nem nézett hátra és remek versenyzéssel szerezte meg pályafutása 10. győzelmét, de aznap Brazíliában egy új csillag született az F1-ben és az nem ő, hanem Montoya volt.
