A Formula-1 történetét a múltról, klasszikus versenyekről, legendás versenyzőkről és tradicionális pályákról szóló mesék itatják át. Abban a pillanatban, hogy egy versenyző megérkezik a sorozatba, elkerülhetetlenül megajándékozzák egy állandó jelzővel, mely egy egykori versenyzőhöz hasonlítja őt. Jenson Buttont például gumikímélési képességeire utalva a következő Alain Prostnak nevezeték 2000-ben, amikor megérkezett. Ez a hozzáállás talán meglepő lehet egy olyan sportág esetében, mely folyamatosan a technikai fejlődés maximumára törekszik, de továbbra is megfigyelhető. Lépjünk most tovább a Sauber istállónál feltűnt új arcra, Szergej Szirotkinra.
A versenyzőkre emlékeznek, örökségük megmarad az egész világban, miközben a rajongók és újságírók mind arra várnak, hogy bejelentsék az új ifjú pilótát, aki készen áll, hogy a csúcsra törjön. 2012-ben a versenyzők átlagos életkora 28 év volt. Néhány hónap alatt ez a szám 25-re csökkent, miután egy új pilótagenerációt löktek a rivaldafénybe, hogy megkapják a maguk szeletét a dicsőségből. Az újoncok egy zsák pénzt hoznak magukkal, s olykor némi arroganciát is, így úgy tűnik, nem csak a Formula-1 jövőjét fogják uralni, hanem annak gazdasági struktúráját is. Ez sajnálatos módon elkerülhetetlen.
Előszeretettel nevezzük őket "fizetős versenyzőknek", ám jelenlétük veszedelmes árnyat vetít a sportágra, mely közismerten elitista. Tény, hogy ez a végzet elkerülhetetlen. A Formula-1 folyamatosan terjeszkedik, ez alól nem jelent kivételt a pilótafelállás sem. Az elmúlt években a befolyás túlterjedt Európán, olyan új területekre, mint India és Abu-Dzabi, mely két kitűnő piaci helyzettel és ígéretes gazdasággal rendelkező ország.
Amikor Kamui Kobayashi bejelentette, hogy nincs már esélye, hogy 2013-ban ülést kapjon, úgy tűnt, mintha az egész világ gyászba borulna. Egy dobogós hely a Sauberrel nem volt elég a csapat számára, mely olyan versenyzőket nevelt ki, mint Sergio Pérez, Felipe Massa vagy Kimi Raikkönen. Annak ellenére, hogy lenyűgöző módon egy millió fontot tudott összeszedni ügyéhez rajongói adományokból, Kamui nem járt szerencsével. Helyettese, Esteban Gutiérrez több pénzzel rendelkezett, milliókat hozott otthonából, Mexikóból.
Most Szergej Szirotkin az új versenyző, aki a címlapokkal, a kritikákkal, az elégedetlen morgással szembesül. Pár éve követem már a karrierjét. Nem kérdés, hogy ahhoz képest, hogy jogilag még nem is felnőtt, gyors pilóta. A Formula Renault 3.5-ös sorozatának spanyol fordulóján mély benyomást keltő teljesítményt nyújtott, a negyedik helyét egy pódiummal fejelte meg. Az idei évben a sorozat mezőnye annyira kiegyenlített, hogy ez komoly eredmény.
Míg a 2013-as, és az azt követő 2014-es szezon úgy tűnhet, mint a pénzes rosszfiúk korszaka, ne felejtsük el, hogy ez a rendszer a kezdetektől fogva működött - a modernkori Formula-1 sosem volt másmilyen. Valójában még az argentin Juan Manuel Fangio, akit mindenki legendának tart, sem nyert volna öt világbajnokságot a kormányzat széles körű támogatása nélkül. Érdekes módon Bruno Sennát még híres családneve, és annak a motorsport történetében betöltött helye sem menthette meg. A Williams csapat nem tudta megtartani őt, a költségvetés rendben tartására akkora hangsúly esett, hogy távoznia kellett a Formula-1-ből a hosszú távú versenyzés világába. A puszta tény, hogy a Williams még mindig a múltjába kapaszkodik, dicséretes; Frank Williams maga sporttörténeti jelentőségű alak. És még neki is félre kellett söpörnie a tehetséget, hogy a csapat tagjainak javát, s az istálló jövőjét szolgálja.
A probléma nem szükségszerűen csak a Formula-1-hez kötődik, hanem az azt körülvevő utánpótlás-sorozatokhoz is, melyek nagy költségekkel járnak, a siker viszont nem garantált. John Surtees egyszer úgy magyarázta ezt, hogy a követelmények folyamatosan növekednek, így a pénz a motorsportban csak egy dolgot jelent: pár év biztonságot.
A Sauber tartalékpilótája, Robin Frijns manapság pénzügyi gondokkal küzd. Ahogy a GP2-es szezonjának vége lett, és Formula-1-es jövője is egyre bizonytalanabbá válik, a "fizetős versenyzők" ismét rosszfiúkként jelennek meg. Robin Frijnst nagyra tartom, és kívánom, hogy a jövője sikeres legyen. Habár, még ha nehéz is elfogadni, az igazi versengés a pályán kívül zajlik, ahol a versenyzők nyilatkozataikkal arra is készen állnak, hogy a Formula-1 politikai rendszerének csúcsáért versengjenek.
Reálisan nézve, egy másik nézőpontból ez az egész olykor elfogadható. Ha választani kell egy fiatal, kockázatos, tehetségét még nem teljesen igazolt versenyző, és a Formula-1 egyik legnépszerűbb csapatának megszűnése közt, olykor szembe kell néznünk az elkerülhetetlen igazsággal.
Tegyük félre a "fizetős versenyző" kifejezést, bármily nehéz is legyen, és tartsuk meg egy versenyző szerepének megítélését a karrierje befejezése utánra - ne annak kezdetén tegyük meg.
