Tudtad ezt a Monacói Nagydíjakról?

Először 1929-ben rendeztek versenyt Monaco utcáin és a pálya adott otthont az 1950-es első világbajnokság második versenyének. Azt a versenyt Juan-Manuel Fangio nyerte Alfa Romeóval. Azonban ezt követően négy év szünet következett, a Formula-1 1955-ben tért vissza újra a hercegségbe. Azóta a Monacói Nagydíj minden évben szerepelt a versenynaptárban.

A monacói pálya utcai jellege miatt rengeteg munkát kell elvégezni, hogy versenypályát varázsoljanak a helyszínre. 33 kilométer hosszú biztonsági korlátot húznak fel, 20000 négyzetméter drótkerítést, 3600 abroncs szükséges a gumifalakhoz és 1100 tonna anyag a lelátók elkészítéséhez. A versenyhétvégén 650 pályamunkás teljesít szolgálatot.

A pálya több átalakításon esett át az 1950-es bemutatkozása óta. Az egyik leghíresebb az uszodarész megváltoztatása és a La Rascasse, valamint az Anthony Noghes kanyar beiktatása az 1973-as verseny előtt. Azóta számos kanyar - így például a kikötőnél lévő sikán és az uszoda - megváltoztatásra került a pálya és a város fejlődése miatt.

Ayrton Senna tartja a rekordot a futamgyőzelmek tekintetében - a brazil pilóta hatszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, ötször egymást követő évben 1989-1993 között. Hét futamgyőzelmet is szerezhetett volna, amennyiben az 1988-as futamon nem szenvedett volna balesetet az első helyen haladva.

Senna előtt Graham Hill kapta meg a Mr. Monaco becenevet, mert 1963-1969 között öt győzelmet aratott. Michael Schumacher ötször győzött Monacóban és ő az a pilóta, aki a legtöbb kört töltötte az élen, szám szerint 435-öt.

A rajtrács jelenlegi pilótái közül öten győztek Monacóban - Sebastian Vettel, Jenson Button, Lewis Hamilton és Kimi Räikkönen egyszer, míg Fernando Alonso és Mark Webber kétszer. Webber szerezte a legtöbb pontot Monacóban, habár ebben nagy segítségére volt a pontrendszer átalakítása.

Alonso négyszer állhatott fel a monacói dobogóra (amely pontosan lépcsőfokokat jelent) - a jelenlegi pilóták közül a legtöbbször, de még néggyel elmarad Senna rekordjától. Ha Alonso az idei versenyt megnyeri, akkor ő lesz az első pilóta, aki három különböző csapattal is győzni tudott a hercegségben.

Rubens Barrichello tartja a győzelem nélküli dobogós helyezések rekordját Monacóban - öttel. A kétszeres világbajnok, Jim Clark állhatott a legtöbbször a monacói pole pozícióban úgy, hogy futamot nem nyert - négy alkalommal.

A McLaren nyert a legtöbbször konstruktőrként Monacóban - 15-ször -, de a Ferrari szerezte meg a legtöbb dobogós helyet - összesen 48-cat. A Ferrari 2001 óta nem tudott győzni a hercegségben.

A Monacói Nagydíj mérföldkövei:
- Juan Manuel Fangio, Maurice Trintignant, Jack Brabham, Denny Hulme, Patrick Depailler és Riccardo Patrese első Formula-1-es győzelmüket Monacóban szerezték. Jean-Pierre Beltoise, Olivier Panis és Jarno Trulli egyetlen futamgyőzelmüket Monacóban érték el.

- A Lotus konstruktőrként első győzelmét szerezte 1960-ban Monacóban, habár nem gyári csapatként, Stirling Moss egy privát Lotus 18-cal haladt át elsőként a célvonalon.

- Nyolc pilóta első Formula-1-es pole pozícióját a trükkös utcai pályán szerezte: Juan Manuel Fangio, Tony Brooks, Jim Clark, Jackie Stewart, Emerson Fittipaldi, John Watson, Didier Pironi és Jarno Trulli.

- Burce McLaren 100. Formula-1-es rajtját 1970-ben a monacói pályán ünnepelte. Graham Hill három évvel később 150. versenyén indult itt. René Arnoux, Rubens Barrichello és Johnny Herbert szintén 100. versenyüket ünnepelték itt, Herbert a 150. indulását is itt ünnepelte.

- Giancarlo Fisichella és Dacid Coulthard - két pilóta a 13 versenyzőből, akik több, mint 200 futamon indultak - mindketten itt ünnepelték 200. versenyüket.

- Fernando Alonso 2007-ben Monacóban aratta a McLaren 150. Formula-1-es futamgyőzelmét.

Michael Schumacher tartja a monacói körrekordot, az 1:14.439-es időt 2004-ben a Ferrarival érte el.

A történelem azt mutatja, hogy a pole pozíció nem annyira fontos, mint ahogyan el lehet képzelni Monacóban - az 59 versenyből 26 alkalommal állhatott fel a dobogó legfelső fokára a pole pozícióból induló pilóta. Olivier Panis 1996-ban a 14. helyről indulva nyerte meg a versenyt.

Monaco két Formula-1-es pilótát adott a sportnak. Olivier Beretta és Luis Chiron állt rajthoz versenyen.

A Williams pilótája, Valtteri Bottas az egyetlen olyan versenyző az öt újonc közül, aki soha nem versenyzett még Monacóban.

Átlagosan a pilóták Monacóban egy kör során 62 alkalommal váltanak sebességet. Az alagútban, körülbelül 7.5 másodpercig mennek padlógázon - a pályán ez a leghosszabb ilyen szakasz.

A hatos - hajtű - kanyar a legszűkebb, leglassabb kanyar a Formula-1-es naptárban, a pilóták első sebességi fokozatban, körülbelül 50 kilométer/órás sebességgel teljesítik.

3.34 kilométer hosszúságával a monacói a legrövidebb pálya a versenynaptárban.

Amennyiben a McLaren és a Ferrari pontot szerez Monacóban, úgy 64-re, illetve 54-re növelik a zsinórban elért pontszerző helyek számát.

Amennyiben Monacóban Kimi Räikkönen az első tízben végez, úgy 23. alkalommal szerez egymást követő versenyen pontot. A Kanadai Nagydíjon pedig lehetősége nyílik beállítani Michael Schumacher rekordját, a hétszeres világbajnok 24 egymást követő futamon szerzett pontot.